Karácsony Szentestén

Karácsony Szentestén, harangok zengő szavára  

éjfélkor szerte a világon, hívők sietnek templomba, 

hogy ünnepeljék Kis Jézus születését,  

eljöttét e világra. 

 

Réges régen történt mindez, de mégis olyan, 

mintha az egész tegnap történt volna. 

Éjszakai órán a Föld Keleti felén, 

a messzi Betlehem városában, 

egy szegényes pajtában,  

a földre vetett maroknyi szalmán  

egy újszülött, fekszik némán, 

mellette őt vigyázó anyja, 

Mária, a Szűzanya. 

Barmok veszik őket körül, 

s tágra nyíl szemmel nézik, 

az újszülött kisgyermeket. 

Nem tudják ki ez a kisded, 

nem tudják, de érzik, hogy ő,  

más, mint a hasonló többi.  

Ő különleges gyermek, 

születése is különleges, 

Isten akaratából, 

szűz anyától jött a világra. 

Csak fekszik a szalmán, nem sír, csak hallgat,  

anyját nem keresi, magát nem sajnálja, 

hogy hová született, sorsát elfogadja.  

Tudja, hogy majdan felnőttként, 

szent feladat vár rá,  

s kijelölt útján kell majd végig haladnia, és 

sorsa majd útja végső állomásán,  

a kereszten fog beteljesedni,  

Golgota dombján. 

Most még kisded csecsemő, de ha felnéz, 

tekintetében már most is, 

ott lakozik majdani halála. 

 

De most még, csak fekszik, 

gondja még semmire sincsen. 

Előbb gyermekből fel kell nőnie, 

de addig még, haj’ be sok csintalanságot 

fog elkövetni, 

s anyjának kell majd őt számtalanszor 

apja haragjától megvédeni. 

Később lesz majd belőle jóvágású fiatalember, 

szakállal, bajusszal, és vonzó aurával, 

s be sok szép lány szíve fog majd dobogni érte, 

hiába. 

 

Útján majd kijelölt sorsa fogja vezetni, 

s mire a harminckettedik évét is megéri, 

ez egyben útja végét is jelenti. 

Nehéz kereszttel a vállán ballag majd, 

küszködve terhével végzete felé, 

fel a dombra, 

hol majd a keresztjén szenved megfeszítve  

s kínszenvedés közepette végül 

gyilkos lándzsa döfése nyomán, 

lelkét visszaadja a Teremtőnek, 

Sorsa így bevégeztetett, meghalt a kereszten, 

hogy tettével a világ összes bűnét  

magára vette. 

 

Az, ahogy Jézus szenvedett a kereszten, 

és ahogy sorsát elfogadta, 

még magukat a katonákat is, megindította, 

kik őrzői, és az ítélet végrehajtói voltak. 

De a gyászos hír megrendített bírái közül is többeket, 

és rádöbbentetett arra, hogy igazt ítéltek el, 

és ártatlant küldtek a halálba. 

Jézus halálának híre, s az ezt követő hatás 

tanítványai körében volt a legérzékletesebb. 

Közöttük nagy volt a szomorúság, 

magukat árvának érezték, 

nem tudták mit, s hogyan csináljanak majd ezután. 

Pedig Jézus halála előtt, őket arra kérte, 

hogy ne féljenek, bízzanak benne, 

ő vissza fog térni közéjük élve. 

És ahogy azt ígérte, minden szava igaz lett, 

harmadnapra, holtából feltámadva ismét életre kelt. 

A csoda valóban megtörtént, 

Jézus  feltámadt, sírját elhagyta, 

s, akik jöttek, hogy itt keressék, reá magára nem akadtak, 

helyette csupán hűlt helyét találták. 

 

Jézus mielőtt visszatért volna a mennybe, 

atyja oldalára, otthonába,  

még egyszer, utoljára megjelent, 

megmutatta magát tanítványai előtt, hogy él, 

és egy közösen elfogyasztott vacsora során 

ismét igéretet tett, hogy vissza fog még térni, 

Közéjük, ide a földre. 

Feladatot is bízott rájuk, hogy ne tétlenkedjenek, 

induljanak, és terjesszék Isten igéjét, 

majd ezután búcsút vett tőlük, és felment a mennybe. 

 

Ezek után vIsszatérve a jelenbe, 

a mondás szerint, egy régi szokást követve,  

Jézus, születése napján, Karácsonykor, 

ajándékot hoz gyerekeknek, felnőtteknek, 

legalábbis azoknak, kik az év során jók voltak. 

Az ajándékokat a karácsonyfa alá teszi. 

A sok gyerek és felnőtt is, meg ez estén alig várja,  

hogy együtt, családi körben, azokat megláthassa, és kibonthassa. 

Nos, ha Szentestén végre együtt a család, 

s, mikor kezedbe fogod ajándékod, és nekikezdenél, 

hogy kibontsd, állj meg egy pillanatra, s gondolj reá, 

Jézusra, ki meghalt érted a keresztfán,  

s mindezt üdvösségedért tette. 

Mondjatok el hát együtt, egy hálaadó imát hozzá,  

s köszönjétek meg neki, Isten fiának, 

Jézus Krisztusnak, 

Szent Karácsony estjén,  

az értetek tanúsított áldozatot, 

és a nektek hozott ajándékot 

születése napján! 

És emlékezzetek reá, 

fontos,  

nem csupán Karácsonykor! 

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Sokan már a karácsonyt is a Mikulásnak adták, sőt, olykor Télapónak, akinek sem Jézus születéshez, sem Miklós püspökhöz nincs köze. Így írják át a történelmet az utódok. Van, akihez már csak a Télapó érkezik karácsonykor és az se szeretetet hoz, hanem helyette drága ajándékot.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »