Sok-sok évvel ezelőtt, a kelták földjén, ezen az éjszakán a túlvilág határai megszűntek, és a halottak szellemei képesek voltak jönni- menni a világok között. Legalábbis ők ezt hitték. Az emberek tüzet gyújtottak, állatot áldoztak, és maskarákba öltöztek, hogy elijesszék az elvetemült szellemeket.
Monyó apó hallotta ezt a legendát az ő felmenőitől, ezért elhatározta, hogy ezen az estén nem fekszik le, hogy a saját szemével láthassa az elhunyt emberek csontváz szellemét, akik, halottak napján átjönnek ebbe a világba, hogy együtt legyenek a még élő családtagjaikkal, rokonaikkal.
– Feküdj le, kedvesem, éjszaka van!- mondta kedvesen az ősz, fürtös hajú Monyó anyó, miközben öreg ura ráncos arcát cirógatta a kopott karosszékben ülve.
– Szeretnék utána járni a dolognak- felelte lelkesen, de szeretetteljesen Monyó apó. A kérges kezével kifaragott töklámpás világított az ablakban. Egy darabig ültek az ablak előtt egymáshoz bújva, betakarózva, kéz a kézben, de nem történt semmi. Aztán elnyomta őket az álom. Másnap reggel arra ébredtek, hogy fény szűrődött be az ablakon.
– Megvirradt. Látod? Eseménytelen volt az éjszaka- mondta az öreg néni, aztán lassan, botorkálva, botjára támaszkodva kisétált a verandára Monyó apóval a nyomában.
Telt- múlt az idő. Sok- sok év eltelt. Egyik alkalommal Monyó Manyi talált egy megkopott könyvet, melynek sárgák voltak a lapjai. Kíváncsian kukkantott bele. Valaki kaligráf betűkkel teleírta. Ekkorra Monyó Matyi is ott termett.
– Milyen díszes, rendezett és szép írás!- kiáltott fel ámulattal. – Kié lehetett?- kíváncsiskodott.
– Sok-sok évvel ezelőtt, a kelták földjén…- kezdett bele Manyi. Hirtelen a könyv végére lapozott. A legalján egy név volt: Monyó apó. – A dédapánk – nézett testvérére megrökönyödve Matyi. – Olvassuk el, mit ír- jelentette ki a fiú. Miután elolvasták, egymásra néztek.
– Mit gondolsz, igaz lehet?-tette fel a kérdést.
– Hát nem is tudom- tűnődött el Manyi. – Régen hittek benne. Anya azt mesélte egyszer, hogy a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig nem huny ki a lángja, addig él az ember. Úgy vélem, hogy bárhogy is volt, egy biztos….
– Mi az?
– Az, hogy most faragjunk ki egy tököt, azaz belőle egy mókás figurát. – jelentette ki határozottan Manyi.
– Igazad van, maradjunk is ennyiben. Este pedig kitesszük az ablakba, hogy világítson- felelte Matyi.
– Milyen nap lesz holnap?- kérdezte a kislány.
– November 1-je, Mindenszentek napja lesz. Azokról szokás megemlékezni, akiket szentté avattak – válaszolta a kisfiú. Holnapután, 2-án pedig a Halottak napja lesz, ilyenkor pedig a saját halottainkra emlékezünk. Mi is kimegyünk a temetőbe, meglátogatjuk Monyó anyót és Monyó apót. Viszünk nekik friss virágot.
– Régen a lelkek napjának hívták- válaszolta Monyó Manyi.
– Igen. Okos vagy-dicsérte Monyó Matyi. A kicsi elpirult, mert jól estek neki a felmagasztaló szavak. Ezzel nekiláttak a tökfaragásnak. Tényleg nagyon vicces lett. Közepébe illesztettek egy mécsest és kitették az ablakba. Pár perccel később vidám gyerekzsivajra lettek figyelmesek. Egyszer csak kopogtattak.
– Kopp! Kopp! Kopp! – Matyi nyitott ajtót. Vidáman kacarászó, jelmezes gyerekek álltak az ajtóban. Némelyik ismerős volt. Manyi sietve hozta a kosárkát. Csokik voltak benne. Mindenki örömmel vett belőle. Megköszönték, aztán elmentek. Később újabb lurkók érkeztek. Matyi próbálta őket megszámolni, talán tízig, Manyi vagy húszig jutott, amikor egyre jobban elcsendesedett az utca.
– Hazatérhettek- állapította megy Monyó Manyi.
– Készüljünk mi is a lefekvéshez. Izgalmas, érdekes este volt- folytatta Monyó Matyi.
– Igen, az- mosolyodott el a kislány. Lefekvés után még olvasgattak Monyó apó könyvéből, aztán álommanó álomport hintett a szemükre és édes álomba szenderültek.
Hogy miről álmodtak? Ti mit gondoltok?

Author: Gani Zsuzsa
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak
2 Responses
Kedves Zsuzsa!
Nekem a mindenszentek és a halottak napja nem a halovinről szól, őszintén szólva nem is szeretem, de ettől még a Te írásod érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Teljesen egyetértek veled, tőlem is távol áll. A Mesketén ez volt a téma, erre született meg ez a mese. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel: Zsuzsa