Hangulatvers


*

Hullámzik a kedvem, lépek, jól vagyok,
hullámzik a kedvem, lépek, roskadok.
Lelkem szárnyal, boldogan hív táncra,
majd a sötét jár át, s fűz rabláncra.
Ember legyen a talpán, ki ezen eligazodik,
víg kedvem, mint a ló megiramodik,
aztán ugyanaz a ló le is vet magáról…

Amikor
porban kúszva, sárban csúszva alig haladok –
kérlek, ne hagyjatok el, drága angyalok! 

*

(© Nagy Erzsébet – 2025.október 6.) 

2025. október 8. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Tudjátok, hangulatok jönnek, mennek – olykor gyorsan távoznak, máskor körbevesznek…

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

4
Megosztás
Megosztás

7 Responses

  1. hullámzik, mint a tenger, de e hullámzásban ott az éltető erő is, a továbblendítő, amelyet mindannyian keresünk… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szabó Szabina

Őszből télbe fordul

A vénasszonyok nyara oly sokáig tartott idén, Enyhe az idő még most is, november elején. S bár volt pár nap, amikor szürke felhők úsztak a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Ősz

Kertemben járt az ősz, s haladt is tovább, Ecsetével megcsiklandozta a fák hónalját. Itt hagyta a reggelek és az esték hűvösét, Földre szórta a leveleket

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszi reggel

Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Ha most meghalnék…

Ha most meghalnék, éreznél valamit? Kérdeznéd-e: miért is hagyott engem itt? Megállnál egy percre, csendben emlékezni? Vagy hidegen hagyna. Mert az élet csak ennyi. Gyűlnének

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Belső sugallat

Egy átlagos napon, szinte észrevétlenül történt, Hogy a lelkünk összekapcsolódott örökre, önként. Követtelek előtte már sokszor a tekintettemmel, De nem sejtettem akkor még: nem „csak”

Teljes bejegyzés »

Angyali érintés

Az ablaknál pillangó röptét némán figyelve álltam, Mellém lopóztál, s kiengedted lekötözött szárnyam. Lágyan érintettél, mint a selymes tavaszi szellő, A fénylő napot épp eltakarta

Teljes bejegyzés »