Elgondolkodom a múlton,
S elgondolkodom a jövőn.
A múltra már valahogy nem emlékszem,
S azt se tudom, hogy mi jön…
Így tehát elégondolkodom a mán is,
Melyről gondolkodni nem lehet,
Mert mit gondoltam – már a múlté,
S nem ismerem a jövő terveket…
Ezért tovább találgatom a jövőt,
Tovább emlékszem a múltra;
Míg gondolataim kerengve leszállnak bennem,
S készülnek az örök-jelen álomútra…
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.




2 Responses
„Így tehát elégondolkodom a mán is,”
Bizonyos korban már csak a ma van, a holnap bizonytalan.
Szeretettel: Rita
Mint ahogy a vers is mondja:
„… mit gondoltam – már a múlté,
S nem ismerem a jövő terveket…”