Reggel, ahogy felébredek
kinyitom a szemem, körülnézek.
Felkelek, elkészülök nehezen.
Keserű szájízzel teszem, amit tennem kell.
Teszem ahogy tudom, ahogy tőlem telhető,
Új nap vár rám, de mivégre?
Hisz ez is olyan szürke lesz majd,
s oly elmarasztaló, mint a többi másik.
Tudom ma is
a régi megszokott hang vár majd reám,
és a nap végén új elmarasztaló ítélet arról,
hogy mit nem csináltam már megint
jól ma sem.
Kérlek, hidd el nem tehetek róla,
én mindent megpróbálok,
hogy a dolgok jobban menjenek,
hogy azok neked is tessenek,
de ez nem is olyan egyszerű,
mint, ahogy az első pillanatban az látszik,
és ahogy te azt gondolod..
És ez így megy tovább folyton-folyvást,
nap mint nap, újra indul a küzdelem,
a kettőnk közti harc szüntelen.
Ezért aztán egyre jobban félve kérdem:
mikor lesz már itt végre béke,
vagy legalább is tűzszünet?
És ha erre választ tőlem vársz
válaszul csak annyit mondhatok:
Erőm elszállt, elfáradtam, kimerültem.
Nem hiszek én már semmiben,
ahogy nem hiszek már senkinek.
Így múlnak el felettem reményt vesztve
a még hátralévő évek, s velük együtt
szökik el az életem előlem.
S, ami maradt belőle,
az csupán a végén egy kérdés:
Az a sok próbálkozás, amit tettünk,
az a sok energia, amit belefektettünk,
kapcsolatunk javitása érdekében,
íly sovány eredmény láttán, vajon megérte,
vagy már az elején, bele sem kellett volna vágni ?
Nos, én a magam részéről tudom a választ.
És te Kedvesem, te mit válaszolnál?
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
„Új nap vár rám, de mivégre?
Hisz ez is olyan szürke lesz majd,
s oly elmarasztaló, mint a többi másik.”
Mivel én a másik oldalt ismerem, ahol az egyedüllétet választottam, azt mondanám rá, ha én lennék a „Kedves”, hogy megérte. Nem rabszolgaság, viszonylagos függetlenség mellett élni két embernek, jobb, mint egyedül lenni. Az alkotásodban ki tudsz teljesedni. Az alkotók között barátokra is szert tehetsz, a hobbiaidnak is élhetsz, még se üres és sötét lakásba lépsz be.
Minden döntésnek következménye van, visszafordítani az idő kerekét nem lehet. Nincs két egyforma nap, fess valami szépet a szürkébe! Csodaszép a természet, vigyél magaddal néhány színes falevelet, mely visszaidézi a tájat, ahol sétáltál. Engem elvarázsolnak ezek a színek. Téged is, ha behunyod a szemed még láthatod a napsárgán a fény csillogását. Próbáld ki Tonió!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm részletes, és elgondolkodtató hozzászólásodat.”::viszonylagos függetlenség mellett élnikét embernek, jobb, mint egyedül lenni” Igen elfogadom, alószínűleg igazad van.Én még az egyedüli életet nem próbált am, ezétz íom ezt a „valószínűleg”-et.A tanácsod, hogy fessek valami szépet a szürkéből megkszönöm és majd igyekszem jó piktor lenni.
Szeretettel
Tonió