Számodra halhatatlan…
Számodra halhatatlan leszek, a holnap Emlékéből nem tűnök soha,
Halvány képben élek tovább, s belátod,
Te voltál ostoba.
Ki nem nyújtott kezet akkor, mikor hullámok taroltak,
S vergődő hajómra a felhők villámokat szórtak.
Nem értetted, nem láttad, hogy érted indultam el,
Hogy vad cápák és viharok közt a te partod érjem el.
Elhoztalak volna onnan, hol a célig sosem érsz el,
Hol senki nem látja, amikor két szemedből vérzel.
Én mentem csak érted a dacoló tengeren, Miközben vitorla kötele sebezte tenyerem.
Csak álltál a túlparton, figyelted, ahogy zátonyra futok,
Nem érdekelt, hogy a hullámokból ki majd hogy jutok.
S míg a kötelemre egy új csomót kötöttem,
Te csak odébbálltál, felnéztem megtörten.
Ekkor irányt váltott a szél, hajómat már Visszafele fújta,
Szakadt vitorlámat a remény erejével sújtja.
S te megfordultál, de már nem láttál sehol,
Lelked sebek marják, elmédben száz kérdés tarol.
Nem tudtad, hogy partot értem, vagy elragadt a mélység?
Lelkedben ott maradok, mint elmédben a kétség.
Azt megadta az élet, hogy számodra halhatatlan legyek,
Ott leszek minden gondolatban, utad bármerre is vezet.
Te nem tudod, de én mára új szárnyakat kaptam,
Mert elkapott a szélistennő, mikor zuhanni akartam…
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.


2 Responses
Csak álltál a túlparton, figyelted, ahogy zátonyra futok,
Nem érdekelt, hogy a hullámokból ki majd hogy jutok.ˇ”
Ez egy reménytelen szerelem, melyet bármilye nehéz is el kell engedni.
Szeretettel: Rita
Köszönöm hozzászólásod, de ez egy olyan barátról íródott, akiért bármit megtettünk volna, de őt nem érdekelte semmi… amúgy csak fantázia szüleménye, viszont bárki érvényesülhet vele.