Szerelmedért

 Ha szerelmednek az lenne az ára, 

Hogy meg kellene mutatnom, 

Mi mindent tennék meg érte, s érted, 

egy percet sem haboznék, rohannék. 

ha kellene akár vesztembe, 

 s bármilyen áldozatot meghoznék érte. 

 

Ha kérnéd, 

Ugranék mélyére vad szakadéknak, 

Tartanám kezem fölébe tüzes lángoknak. 

Tenném fejem vad oroszlán kitátott szájába. 

Dugnám kezem vad darazsak fészkébe. 

Lennék mások oltárán áldozati bárány, 

 

Majd ezután indulnék hozzád, 

hogy szeresselek. 

És szeretnélek, érted bomló szerelmesed, 

szívem teljes szerelmével. 

E napot többé nem felejteném, 

őrizném, rá örökké emlékeznék. 

 

S ha netán mégis egy gyászos nap 

elém állnál, s őszintén bevallanád, 

te már mást szeretsz, 

szerelmünknek vége, 

s utolsó kérésként, azt kérnéd tőlem 

többé ne is keresselek, 

hozzád ne is jöjjek, 

már látni sem kívánsz, 

egykor s mindenkorra felejtselek el! 

 

Kérésed meghallgatva, 

Bármennyire is fájna 

Akkor is megtenném,  

ezt az utolsó kívánságod is 

még ha szívem hasadna, szakadna 

fájdalmamban miatta.  

Elbúcsúznék tőled, 

s utána elmennék. 

Többé nem látnál, 

még csak nem is hallanál 

felőlem. 

 Élnék valahol tőled távol, 

szívem mardosná örökös bánat,  

elviselni sokáig nem is tudnám. 

Majd, hogy tőled végső búcsút vegyek, 

visszamennék oda, arra a helyre, 

ahol egykor veled először találkoztam. 

Ott lefeküdnék, fejem álomra hajtanám. 

Szemem lehunynám, 

és nevedet suttogva meghalnék, 

 anélkül, hogy téged még egyszer,  

s utoljára láthattalak volna.