Maradtál!

Maradtál!

Maradtál. És lassan ránk esteledet, a tűzön pattog a fa, árasztja, önti ránk a meleget.
Lángocskák sejtelmes táncot lejtve megvilágítják, kedves arcodat, bájos testedet.

Nézlek! Vágyakozva fedezem fel, elbűvölő lényedet, mikor csillogóan nevető szemeidet, rám veted, elveszek.
Mosoly az arcodon, halk kacaj bújik elő ajkaid közül, szinte fogható a béke és szeretet.

Átkarolsz, rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.
Cinege még az ablakon ugrál, testünk érzékien megremeg, vad vágyak minket magukkal ragadnak.

Az örökkévalóság örvényében megsemmisülünk, végtelen minden, nem számít idő sem tér.
Testünk és lelkünk egyesült, csókok közt miben vérünk forr, szívünk búgja nehogy elengedjél.

Átkarolsz, rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.
Cinege még az ablakon ugrál, testünk érzékien megremeg, vad vágyak minket magukkal ragadnak.

Az örökkévalóság örvényében megsemmisülünk, végtelen minden, nem számít idő sem tér.
Testünk és lelkünk egyesült, csókok közt miben vérünk forr, szívünk búgja nehogy elengedjél.

2025.10.27.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. ˇ”rám fordulsz, simogatva, bújva, ajkaink keresik egymást, varázslatos csókban össze tapadnak.” Nagyon szép erotikus soraid tetszéssel olvastam. Jó, ha valaki ilyen őszinte és tiszta érzelemmel fordul a párjához.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Az utolsó szó jogán

Soha nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az emberek, ahogy megszületnek, úgy meg is halnak. Azt is tudtam,

Teljes bejegyzés »