Benned, tiéd…

                                                                                                                                                                                                             „benned, tiéd…”

azért jöttem, hogy
lássam e gyönyörű világot,
e világot – s benne magamat.

mert benned a minden:
ha virághoz hajolok,
sós szellőt szagolok,
mólóról tengert nézek,
lubickolok, majd
mélyére merülök…

merülök mindenbe, mi van,
mi adatott, mi elém jön – öröm,
eláraszt, elmegy, elhagy,
mit a szél elfúj, mit a vihar elragad.

és sokszor keresem magam,
és meg is találom…
benned.

míg itt vagyok – ha reggel ébredek,
ha könnyű a levegő,
de sűrű a gondolat – kiszellőztetem
magam, mezítláb fűre állok,
arcomat a napnak
kínálom, s a testem
az enyém…

gondolom…
de tudom,
hogy valójában
a tiéd…

te vagy a világ,
világom,
s én benned vagyok
tiéd…

2025.10.27

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

3
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. Kedves Zoé!

    Csodálatosan szép szerelmes sorokat írtál, de én tudom, hogy Te nélküle is VALAKI vagy, nem csak vele, benne. Magadat leled meg az óceánban és a csendben, de Tied a lélek, a szív, mely miattad és érted dobban, Tied minden, amit meglátsz és amely örömet okoz Neked. Tied a gondolatod, melyekből csodás alkotások születnek és igen, mivel társas lények vagyunk, örömmel adjuk át magunkat, az érzéseinket, szerelmünknek. Vágyjuk a jelenlétét, hallani akarjuk a szíve dobbanását, érezni a teste melegét, a szavait, melyek hozzánk és rólunk szólnak, de önmagunkban is valakik vagyunk.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!

      Ez a legszebb hozzászólás, amit valaha kaptam. Köszönöm szépen csodás szavaidat. 🙂
      Mindenkinek van saját világa. A vers erről a világról szól. „mert benned a minden:
      ha virághoz hajolok”… stb. Valójában, mivel benne élek, ezért vagyok „övé”.

      Szeretettel: Zoé

  2. Kedves Zoé!

    Végtelenül örülök annak, hogy hozzászólásom ilyen sokra értékelted, amit a legszebbnek tartottál, amit valaha is kaptál. Igazgyöngy vagy, drága kincs. Szeressed magad, számodra Te legyél a legfontosabb és ha így tudod magad szeretni, akkor képes vagy ebből a szeretetből másoknak is adni. Te képes vagy. Legyen nagyon szép napod!

    Szeretettel: Rita

  3. kedves Zoé,

    nem tudhatom, hogy ez a vers, s ezek a sorok szerelmes sorok-e, s ha igen, embernek, vagy a saját belső világodnak, és azon belül egy belső megnyugvásról szólnak-e, bár úgy vélem, ez az utóbbi lehet inkább a „megfejtés”. és ez az „Írás” szerintem nem is vers, hanem sokkal inkább csak annak látszik: egy emberi érzelmi gondolatfűzér; benne a szavak csak hangsorok, olyanok és pont olyanok, melyek akkor és ott és pontosan azt a belső zenét, hangzást és hangnemet rögzítik, amit éppen akkor éreztél, amikor leírtad őket, szépen, egymás után.

    jó, hogy közreadtad, jó volt elolvasni, jó ízlelgetni, s merítgetni belőle…

    1. köszönöm szépen, kedves Gábor. igen, valóban az utóbbi a „megfejtés”.
      e belső világ zenéje soronként, szóról szóra „kihallatszik”, és eszerint nemcsak hallgatható, hanem meg is hallható minden érzés, ami akkor hangként megszólalt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »