„benned, tiéd…”
azért jöttem, hogy
lássam e gyönyörű világot,
e világot – s benne magamat.
mert benned a minden:
ha virághoz hajolok,
sós szellőt szagolok,
mólóról tengert nézek,
lubickolok, majd
mélyére merülök…
merülök mindenbe, mi van,
mi adatott, mi elém jön – öröm,
eláraszt, elmegy, elhagy,
mit a szél elfúj, mit a vihar elragad.
és sokszor keresem magam,
és meg is találom…
benned.
míg itt vagyok – ha reggel ébredek,
ha könnyű a levegő,
de sűrű a gondolat – kiszellőztetem
magam, mezítláb fűre állok,
arcomat a napnak
kínálom, s a testem
az enyém…
gondolom…
de tudom,
hogy valójában
a tiéd…
te vagy a világ
világom,
s én benned vagyok
tiéd…
2025.10.27
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
