Hajnal volt..
Hajnal volt, az utcán meg sötét.
Búcsú egy csók és egy röpke ölelés.
Tétován mentem a lépcsőn lefelé.
Szívem erősen húzott, hozzád visszafelé.
Ajtó már előttem és már az utcán is voltam
Érzéseim egyszere vitték a mennyben és pokolban.
Vártam még, csak egy picit egy pillanatot csupán.
Hátha utánam szaladsz, de sehol sem voltál.
Sötét van idekint, még csendben alszik az élet.
Hűvös van, ember sincs sehol, halványak a fények.
Fejemben itt jársz, Szívem újra hevesen dobog.
Szeretlek, a fényben várlak, gyere itt vagyok.
Bontsd le a falakat, nyerd vissza hited.
Az Élet veled álom, jó lesz ha elhiszed.
Fogd meg hát kezemet, hajtsd mellemre fejed.
Lelkemben is itt élsz, és én talán benned, vigyázom lelkedet.
2025.10.30.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
2 Responses
Kedves Lajos!
Mindig tetszéssel olvasom a verseid, ahogy ezt is. Talán azért, mert közel állnak azok az érzelemvilágomhoz.
Szeretettel: Rita
Megtisztelő! Ma már lehet régimódinak tűnik. Viszont ez az élet sava borsa.