Csepereg az eső

Lassan megyek, még egyáltalán nincs hideg,
az eső pedig ködszerűen csepereg.
Sokan nem szeretik tudom,
ilyenkor elgondolkodom.

Talpam alatt csúsznak a vizes levelek,
amelyeket bokrok, fák eleresztettek.
Valamikorszépek voltak,
azok a napok elmúltak.

Nincs már tolongás, megszűnt a hangoskodás,
olyan nyugodt és csendes ez a haldoklás,
mely új életnek ad helyet,
a természet pihen egyet.

Tán kell e különös hangulatú magány,
hiszen értem, hogy az én létem is parány,
és nem tűzhet folyvást a nap,
csendes eső nyugalmat ad.

Lassan kortyolgatja az elázott talaj,
tudom, hogy ez így jó, nincs ezzel semmi baj.
Új tavasz jön, kell az erő,
ezért hull e csendes eső.

A puha földben álmodik még az élet,
és tavasszal nyújt majd ismét csoda szépet.
Előre örülök neki,
ezt senki el nem veheti.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

2
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Tán kell e különös hangulatú magány,
    hiszen értem, hogy az én létem is parány,”
    s e parányiságba belemélyedve,
    „csendes eső nyugalmat ad”:
    testnek, léleknek…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a sírodnak mesélhetek? Pedig tudnék mesélni sok történetet. Talán még büszke is lennél rám Apukám, Annyi gyümölcs termett az életem fáján.  

Teljes bejegyzés »

Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »