Hazafelé
Még csak érintette, nézegette a nyár,
s a megszőkült búza, árpa kalásza vár,
és színezi pipacs, szarkaláb a földet,
szép pirosa, kékje öleli így őket.
A dűlők porában tűntek el az évek,
vagy szél szárnyába kapaszkodtak léptek.
Mellette a számos tanya hely, mint sziget,
idő veszni hagyta az emlékeiket.
A falusi határ, ahogy átöltözött,
világgá engedett néhány kis ördögöt,
hogy menjen jól a dolga, játsszon a gyerek,
már izmosodik, ha az úton hempereg.
Őzek megnézik maguknak mit is látnak,
és biztos, ami biztos most tovább állnak,
arra, hol bújik, rejtőzik a Száraz-ér,
nád torzsája mutatja vize meddig ér.
Egy öreg magtár magasodik a tájra,
üres ablakai bámulnak a mára,
mintha belül lassan mindene táncolna,
kimozdult faoszlop teherről álmodna.
Amikor gabona húzta a szinteket,
míg a magtárosa ismerősnek integet,
s barátai várnak rá az ajtó előtt,
de a buszon ül gondolatai között.
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.