A fáradt szívem megpihenni készül,
bús magányban ülök itt nélküled,
Fejem csillagok nézésétől szédül,
– Neked is csüggesztő az éjjeled?
Egész este az utakat jártam,
rugdostam sok lehullott falevelet,
„Minden sarkon álltam” s ahogy vártam,
olvastam mobilon az üzenetet.
Nem voltam én ilyen egyedül egykor,
de elfújta a szél azt az időt,
Eltűntél, mint kávéban a nádcukor,
ha visszatérsz, talán bontok pezsgőt.
De bolond vagyok, ha még szeretlek,
s dacosan ragaszkodom az emlékhez,
Igen, igen… inkább elfelejtlek,
métely nekem a múlt, ami megmérgez.
A közelgő tél a régre szűz hót tesz,
s lelkem pakolt legóként felépül,
Mert ugyan a sors egy kezével elvesz,
de lám, egy új út dallama csendül.
(Budapest, 2025. november 11.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
