Történetek Apámról… 1. történet – 1969 kora április, Leányfalu (nászútjuk Anyukánkkal) – Találkozás Ravasz László református püspökkel

Huhh.. sok minden kavarog bennem a friss gyász okán. Hat-hétéves koromban már fújtam a budapesti utak sugaras szerkezetét, mivel Édesapánk, rengeteget mesélt nekünk, és nem csupán meséket, hanem igaz, valós élettörténeteket is.
Azzal gondoltam emléket állítani Neki, hogy kiírom magamból azt a rengeteg történetet, mesét, beszélgetést, amelyek most a halála lután kavarognak bennem.
Aki követi oldalamat, az jól emlékszik rá, hogy a Covid járvány idején meséket mondtam gyerekeknek, majd volt egy sorozatom Örkény egyperceseiből és volt egy rövid sorozatom annak kapcsán, hogy az EKF- Veszprém 2023 rendezvény mikronovellás kötet jelent meg Veszprémről.
A mostani történetek tehát Édesapámhoz kapcsolódnak. Sokszor nem időrendben, hanem ahogyan eszembe jutnak az események, a meséi, a történetei, a vele töltött idő…. Emléke legyen áldott…
======================================
Édesapánk 1969 március 29-én kötött házasságot a Veszprém megyei Adorjánházán Édesanyánkkal. Nászútjukra a következő héten került sor, és engem, mint református lelkipásztort különösképpen is megérintett több síkon ez a története.
Nászútjuk előtt nem sokkal nagyapám (aki szintén református lelkész volt) négyszermközt félrehívta apukámat és elmesélte neki a nagyformátumú püspök Ravasz László életét. A kommunista államhatalom Mindszenty püspökkel együtt Ravasz Lászlót sem kímélte, de az 1956-os Forradalom mindkét psüpököt visszahelyezte az őket megillető helyre, majd a Forradalom leverését követően Ravasz Lászlót száműzte a hatalom Budapestről a közeli Leányfalura, s itt is élt haláláig egy villában.
Nagyapám, aki szintén meghurcolt lelkész volt Édesapám lelkére kötötte, hogy a nászút során, ha egy mód van rá keressék meg a püspököt, tegyenek nála látogatást. A nászút utolsó napján tehát felkerekedtek Édesanyámmal és megkeresték a Ravasz villát, becsöngettek….
Ravasz László bizalmatlanul fogadta a fiatal párt. Kevés látogatója volt ebben az időben, de amikor Édesapám elmesélte, hogy miért keresik, akkor a villa nappalijában rövid időre fogadta őket és elbeszélgethettek.
Már a teológiára készültem, amikor Édesapám megosztotta velem ezt a történetet… (A képen a felújított leányfalui Ravasz emlékház látható)
Rásky Miklós
Author: Rásky Miklós

Rásky Miklós László – református lelkész, újságíró és környezetvédelmi szakember 1970-ben születtem. A Bakony lankái, a Balaton hullámai, a Vértes és a Gerecse ölelésében élek, de egyaránt otthonosan mozgok Prágában, Kalotaszegen és Székelyföldön. Ezek a tájak adják történeteim ritmusát és csendjét. Református lelkészként kezdtem, később újságíróként és környezetvédelmi szakemberként dolgoztam – ma szabadúszó íróként próbálom összekapcsolni az embert, a természetet és a történetet. Az irodalom szeretetét, hol tudatosan, hol észrevétlenül, édesapámtól és a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból hozom magammal – egykori osztályfőnökömnek, Dr. Kovács Gábor Zoltánnak (írói nevén Brassai Zoltán) köszönhetem, hogy megtanultam figyelni a történetek lélegzetét. Nős vagyok, feleségem óvodapedagógus és szaktanácsadó, aki szintén az irodalom elkötelezettje. Négy gyermekem van – ők tanítanak nap mint nap figyelni, rácsodálkozni és újra értelmezni a világot. Hiszem, hogy az élet tele van hrabali pillanatokkal: amikor a komolyság és a derű egyszerre ülnek le egy asztalhoz, és mindketten rendelnek egy korsót pilsenit. Szeretem, ha a történet kicsit kilóg a valóságból, mint egy kabátgomb a kabáton – mert ott kezdődik a varázs. A zajos világban keresem azt a pillanatot, amikor a csönd is elmosolyodik. Írásaimban a rövid, olykor örkényi abszurd pillanatok vonzanak: amikor a hétköznap hirtelen elbillen, és a csattanó mögül kibukkan az emberi...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Esőcseppek( 2)

Angyalok, ha szomorkodnak,  fenn az égen, ott a magasban,  bús szemük  sötét felhőkből,  fekete könnyel telik meg.  Fekete esőkönnyeket sírnak.  Felhő szemükből esőkönnyek folynak,  s

Teljes bejegyzés »

Jézus megkoronázása

Edit Szabó : Jézus megkoronázása Harminc ezüstpénz Júdásnak jutalma, Utolsó vacsorán Jézust elfogatta. Jeruzsálem bírósága bűnét nem ítélte, Ám de túl erős volt hatalom hűsége.

Teljes bejegyzés »

Robin Hódoknak

Robin hódoknak Vannak dolgok a világon, megértem de értelmét nem látom, munka nélkül megélni jó. De mi lesz, ha elmegy a hajó? Nem lehet mindenki

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Sors-szimfónia

Rózsa Iván: Sors-szimfónia Nem igaz, hogy csak az embernek van haláltudata! A disznóvágás reggelén például a kiszemelt áldozat már előre sír, érzi a vesztét… Budakalász,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Celebek és legendák

Rózsa Iván: Celebek és legendák Vannak, akik nagy művészek szeretnének lenni, bármi áron. És vannak, akik igaz művésznek születnek. Előbbiekből lesznek a tévés-rádiós celebek; utóbbiak

Teljes bejegyzés »