Történetek Apámról… 1. történet – 1969 kora április, Leányfalu (nászútjuk Anyukánkkal) – Találkozás Ravasz László református püspökkel

Huhh.. sok minden kavarog bennem a friss gyász okán. Hat-hétéves koromban már fújtam a budapesti utak sugaras szerkezetét, mivel Édesapánk, rengeteget mesélt nekünk, és nem csupán meséket, hanem igaz, valós élettörténeteket is.
Azzal gondoltam emléket állítani Neki, hogy kiírom magamból azt a rengeteg történetet, mesét, beszélgetést, amelyek most a halála lután kavarognak bennem.
Aki követi oldalamat, az jól emlékszik rá, hogy a Covid járvány idején meséket mondtam gyerekeknek, majd volt egy sorozatom Örkény egyperceseiből és volt egy rövid sorozatom annak kapcsán, hogy az EKF- Veszprém 2023 rendezvény mikronovellás kötet jelent meg Veszprémről.
A mostani történetek tehát Édesapámhoz kapcsolódnak. Sokszor nem időrendben, hanem ahogyan eszembe jutnak az események, a meséi, a történetei, a vele töltött idő…. Emléke legyen áldott…
======================================
Édesapánk 1969 március 29-én kötött házasságot a Veszprém megyei Adorjánházán Édesanyánkkal. Nászútjukra a következő héten került sor, és engem, mint református lelkipásztort különösképpen is megérintett több síkon ez a története.
Nászútjuk előtt nem sokkal nagyapám (aki szintén református lelkész volt) négyszermközt félrehívta apukámat és elmesélte neki a nagyformátumú püspök Ravasz László életét. A kommunista államhatalom Mindszenty püspökkel együtt Ravasz Lászlót sem kímélte, de az 1956-os Forradalom mindkét psüpököt visszahelyezte az őket megillető helyre, majd a Forradalom leverését követően Ravasz Lászlót száműzte a hatalom Budapestről a közeli Leányfalura, s itt is élt haláláig egy villában.
Nagyapám, aki szintén meghurcolt lelkész volt Édesapám lelkére kötötte, hogy a nászút során, ha egy mód van rá keressék meg a püspököt, tegyenek nála látogatást. A nászút utolsó napján tehát felkerekedtek Édesanyámmal és megkeresték a Ravasz villát, becsöngettek….
Ravasz László bizalmatlanul fogadta a fiatal párt. Kevés látogatója volt ebben az időben, de amikor Édesapám elmesélte, hogy miért keresik, akkor a villa nappalijában rövid időre fogadta őket és elbeszélgethettek.
Már a teológiára készültem, amikor Édesapám megosztotta velem ezt a történetet… (A képen a felújított leányfalui Ravasz emlékház látható)
Rásky Miklós
Author: Rásky Miklós

Rásky Miklós László – református lelkész, újságíró és környezetvédelmi szakember 1970-ben születtem. A Bakony lankái, a Balaton hullámai, a Vértes és a Gerecse ölelésében élek, de egyaránt otthonosan mozgok Prágában, Kalotaszegen és Székelyföldön. Ezek a tájak adják történeteim ritmusát és csendjét. Református lelkészként kezdtem, később újságíróként és környezetvédelmi szakemberként dolgoztam – ma szabadúszó íróként próbálom összekapcsolni az embert, a természetet és a történetet. Az irodalom szeretetét, hol tudatosan, hol észrevétlenül, édesapámtól és a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból hozom magammal – egykori osztályfőnökömnek, Dr. Kovács Gábor Zoltánnak (írói nevén Brassai Zoltán) köszönhetem, hogy megtanultam figyelni a történetek lélegzetét. Nős vagyok, feleségem óvodapedagógus és szaktanácsadó, aki szintén az irodalom elkötelezettje. Négy gyermekem van – ők tanítanak nap mint nap figyelni, rácsodálkozni és újra értelmezni a világot. Hiszem, hogy az élet tele van hrabali pillanatokkal: amikor a komolyság és a derű egyszerre ülnek le egy asztalhoz, és mindketten rendelnek egy korsót pilsenit. Szeretem, ha a történet kicsit kilóg a valóságból, mint egy kabátgomb a kabáton – mert ott kezdődik a varázs. A zajos világban keresem azt a pillanatot, amikor a csönd is elmosolyodik. Írásaimban a rövid, olykor örkényi abszurd pillanatok vonzanak: amikor a hétköznap hirtelen elbillen, és a csattanó mögül kibukkan az emberi...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »