őszbe rejtve
borongós a lét
szereted nézni mégis
percnek múlását
esik eső kint
csigahéjad magányát
szólj ha elhagytad
levelek hullnak
nedves sárba ragadnak
mint nyugvó elméd
eltakar a köd
látom arcodat még vagy
csak maszkod marad
2023.11.22
illusztráció: Pixabay
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
Kedves Zoé,🙂– „írnék” hozzászólást, „mondanék” véleményt, bármit, akármit…de csak ámulok egyre, hogy újra és újra tudod hozni azt a minőséget, amit lassan már „megszokunk” tőled…vagy inkább általad..🙂.
nagyon szépen köszönöm, kedves Erzsébet.
üdvözlettel: Zoé