Bár ne hinnék neked!
Meddig kell még, kedves, hogy rád várjak?
Szép igét suttog édes illatod,
Asztalodon rózsa pihen, száradt…
Neked hoztam, bár tudtam, itt hagyod.
Váza nélkül hever unott kelyhe,
Csak egy csöpp víz, egy kis fény! Ennyit kért!
Kemény szívedben lám nem volt helye,
S most, mint lom, itt pusztul a semmiért…
Én sem kértem soha többet tőled,
Csak egy bókot, s csillámló szép szíved!
Szavad becsapott, te jártál elöl,
Hadd csókolom, hol lábad ért földet!
S mikor titkon szerelmed ígéred,
Kígyó nyelved üres mérge megöl…
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
Egy válasz
Hinni akarunk annak, akit szeretünk, még akkor is, ha a tények rácáfolnak erre a hitre, de a szerelem vak.
Szeretettel: Rita