Múlik az idő, nem történik semmi,
a monoton kattogó fogaskerekek
jól képzett munkások, órabér fejében
üzemeltetik a másodperceket
és futószalagon szerelik össze
a múlandó pillanat alkatrészeit,
míg eltérő méretű mutatók futnak
szabályos köröket: egymást kergetik.
Napok egy csoportja hetekbe verődve
végtelen éveket konspirál ellenem,
védtelen vagyok, a megfakult múltam
retusált emléke egyetlen fegyverem.
Néha úgy érzem, már túl sokat éltem,
és néha úgy érzem, rám semmi se vár:
fogaskerék vagyok én is a gépben,
monoton zakatol, majd végleg megáll.
Hát valami kéne, hogy ne legyen vége
az útnak, mert menni most annyira jó,
de soha nem léphetek át a határon,
a nyomomban jár már a nagymutató.
Author: Széphegyi Patrik
Egyszerre vagyok Salinger magánya, Kafka bogara és Rómeó halála, óriást ledöntő, kő a parittyába’, a bennem tátongó űr asztronautája, és vagyok még sok minden, de minden hiába. Az átlagos emberi élet sebességével haladó időutazó, kit sisakja alatt csak saját légzésének elviselhetetlen zaja emlékeztet önnön létezésére. Széphegyi Patrik (született: Schönberger Patrik) 2015-ben az MR2 Petőfi Rádió költészet napi szövegíróversenyének első helyezettje, pályaművét a zsűriben többek közt Babiczky Tibor költő értékelte, egy közösen adott interjúban Likó Marcell (Vad Fruttik) elemezte és az A38-on Járai Márk (Halott Pénz) adta elő. Korábban szülővárosában, Szombathelyen, kezdő zenekarok amatőr tagja, dalszövegírója, ifjú kora óta iskolaújságban publikált versek szerzője. Itt végezte el az egyetemi angol szakot is, majd Budapesten kiadványszerkesztő szakmát szerzett grafikai érdeklődése nyomán, jelenleg nyomdai grafikusként dolgozik Veszprémben. Folyamatosan ötletel és ír – magának, és annak a bizonyos fióknak: főleg verset és dalszöveget, olykor prózát, vagy soha elő nem adott slam poetryt-t.
