A virágos cím
Bánatos sötét felhők gyülekeztek mikor megérkezett a gondosan leszervezett találkozó vélt helyére. Nem akármilyen talpraesett nő, mindent intéző, előre tervező. GPS nélkül vezette kocsiját Budapest forgalmas utcáin. Ám van az a „mörfis” nap amikor semmi sem sikerül zökkenőmentesen.
Az összeszokott kicsi csoport ezen a szép estén egyikük lakásán találkozott. A cím üzenetben jött, grafomán lévén gondosan papírra vetette. A cetlit jól láthatóan maga mellé tette az ülésre az ajándék mellé. A forgalom tűrhető volt a kérdéses utcánál viszont egy talpalatnyi parkolóhely sem ígérkezett. Fordult hát, és az irányt a következő merőleges utcába vette ahol megtalálta a jobbra vezető utat. Még bőven volt ideje a megbeszélt időpontig. De nem örülhetett sokáig mert meglepetésére ennek az utcának egyszer csak vége lett. Hirtelen fékezett. Előtte a járda tele gyalogosokkal és beton akadályokkal a járdán túli úttestet elzárva. Mögötte szorosan még két csőbe húzott szerencsétlen autós lassított. A nő kiugrott a kocsiból és hadonászva mutatta cinkos mosollyal, hogy ez bizony zsákutca kedves férfi társak. A két kocsisor között mögötte a másik kettővel szitkozódva manőverezett hátramenetben. Újabb negyedóra után megpillantja a sarki táblán az utcanevet. Hihetetlen de a megjelölt házszám előtt egy parkolóhely üres .Viszont a parkoló automata nem működik. A bejárati kapu zárva próbálja a kapucsengőt azt is hiába.
Telefonál a csoporttársnak ő nem veszi fel. Aztán hívja a másikat. Akadozik a vonal. Úgy hallja,hogy szoliban van. Vagy Zolival a szoliban. Őrület! Végül majd ő is jön a trolival de mit keresne a csoportban Zolival? Mindegy…Cúgos az utca, fázik. Még tíz perc álldogálás a hidegben mire lakó érkezik egy nagytestű kutyával. Magyarázkodik. Bocsánat, nem jó a kaputelefon. Beengedne? Persze! És a kutya belöki a sötét, dohos kapualjba. A kapcsolót keresi. Nem találja. Második emelet az biztos. Próbálja gyalog az elképesztő tégláig kopott falak mellett. A liftajtón „nem működik” cédula fityeg. A körfolyosón semmi hang. Nincs nyoma életnek csak lehullott vakolat, elszáradt növények, kint hagyott koszos cipők, székek. Az ajtószámra sajnos nem emlékszik. Találomra bekopog egy ablakon. A bérlő résre nyitja közli nem ismeri akit keres.
Újból hívja a vendéglátót. Végre felveszi, a többiek harsány nevetése hallatszik a háttérből. Hol vagytok?- kiabálja dühösen. Én ebben a kísértet házban lassan megfagyok!
-Utca, házszám stimmel? – kérdezi a meghívó és megismétli az utca nevét. A kaputelefonon 32-es a kód de lemehetek érted.
-Ne gyere! A házszám rendben csak az utcanév nem szegfű hanem rózsa, bocsánat – mondja alig hallhatón.
- Virág ez is, csak más virág!
(Rodé Klára)
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com
