A Luxembourg kert egy árnyas nagy park ,
megálló, kikapcsolódás , ellazulás
az egésznapi lótás futás, rohanás,
a napi programok között és után.
Békés sziget, közepén egy nyüzsgő,lüktető,
rohanó nagyvárosnak,
szívében Franciaország fővárosának, Párizsnak.
Egy percnyi szünet, csend , feltételes megálló,
egy cseppnyi kóstoló a nyugalomból,
oázis, karantén, kikapcsolódás
a folyamatos zaj,ricsaj szinpadán.
Ha jártál Párizsban akárcsak egyszer,
bizton mondhatom, e nevet ismerned kell!
A várost látogató, járó turisták sokaságának
hozott felüdülést, szerzett kellemes perceket e park.
Ha már a sok látnivaló megtekintésétől
holtfáradtan szédelegtél, szinte biztos,
hogy ide jöttél, pihenést, nyugalmat itt kerestél.
S miután ide elértél, első dolgod az volt,
Hogy fogtál két fémszéket,
ezeket egymással szembe helyezted el,
egyikre lerogytál, a másikra a sok gyaloglástól
égő, szúró, fájó lábad tetted fel, azokat jól kinyújtottad,
s immár, így a széken elterülve, egy jó nagyot szusszantál.
És csak mind ezután következett,
hogy most már élvezhetted igazán
a pihenést, az árnyékot, a felüdülést,
e csodás,mondhatni életmentő park hűs fái alatt,
s melynek nevét, e nevet hogy, Luxenbourg
jól megjegyezted és soha el nem felejted.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
Kedves Tonió!
Szép emlék ez Neked. Talán számtalan embernek van olyan emléke, melyet nem feled és úgy őrzi meg a szívében, amilyennek akkor látta. Ha ma mehetnél oda, már más emléket lenne. Én a gyermekem szemét nem feledem, ajándék volt ő nekem 21 évesen, hiszen a születésnapomon már otthon voltunk a kórházból. El se tudom mondani, hogy milyen csodás érzés volt édesanyának lenni. Legalább megéltünk valami olyant, amire idős korban is jó visszaemlékezni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Valóban, ahogy írtad, ez a bizonyos első párizsi látogatásom(1976) felejthetetlen emlék marad.A te emléked egy teljesen más, ezzel össze nem hasonlítható kategória:első gyermeked szemének megpillantása.Igen, nyilván egy anyának megrendítő lehet egy ilyen esemény és emléke kitörölhetetlen.
Szeretettel
Tonió