Varázslónő 5/5: A Feledés homálya

Másnap éjjel kétségek között jelentem meg.

A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset.

Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza újra és újra.

Szerelmes Lucia.

Boldog nászút.

Lucia a halálos ágyán.

Jake az őrület határán.

Vele együtt éltem át a fájdalmát ismét.

Óvatosan felébresztettem.

Álmosan dörzsölte szemét és értetlenül bámulta, ahogy a láthatatlanság burka lassan lefoszlott rólam, akár egy szétmálló, szakadt ruha.

– Neyla? – kérdezte bizonytalan hangon. – Miért vagy itt megint?

– Mert döntöttem. Megteszem neked, amit kértél.

Megkönnyebbülten felsóhajtott.

– De tudnod kell, ennek ára van. Súlyos ára.

– Értem. De nem számít. Nem érdekel, mibe kerül.

– Az árát mindketten megfizetjük. – nyomtam meg a szavakat.

Kijelentésemre szemöldöke felszaladt.

– Azok az idők törlődnek az elmédből. Teljesen. Nemcsak Lucia fog eltűnni.

Bólintott.

– Azt mondtad, hogy mindketten megfizetjük az árát. Mire gondoltál? – kérdezte összehúzott szemmel gyanakodva.

– A varázslat rám is hatással lesz. A szabályokat én sem szeghetem meg büntetlenül. Ez egy megismételhetetlen igézet. Ha egyszer megidézem, soha többé nem tehetem meg.

Tekintete elkomorult, miközben mélyet sóhajtott.

– Akkor ne csináld!

Összeráncolt homlokom alól kérdőn néztem rá.

– Nem akarom, hogy te is szenvedj. Megint. Felejtsd el, amit mondtam! – kétségbeesetten kérlelt.

– Tudtam, hogy jó ember vagy Jake. – elégedetten mosolyogtam. – Megérdemled, hogy boldog légy.

Kezemet felemelve hívtam a Feledés homályát.

Kézfejemen a rúnák, mintha tüzes táncot jártak volna, felváltva villantak fel. Kék, arany és zöld színben ragyogó gömb formálódott a tenyeremen. Közel hajoltam a szikrázó, csillogó, testet öltött bűbájhoz és halkan suttogtam neki.

– Veni ad me, umbra oblivionis!

 

A. J. Vale
Author: A. J. Vale

A könyvek szeretete édesapámtól származik. 2024 őszén kezdtem el komolyabban az írással foglalkozni A.J.Vale írói álnéven. Munka és család mellett igyekszem a fejemben formálódó gondolatokat, érzéseket olvasható, mások által is kedvelhető formába önteni. Sokféle műfajt kedvelek – sci-fi, fantasy, krimi, történelmi fikció. Külföldi és magyar írók is szerepelnek a kedvenceim között pl. I. Asimov, A. C. Clarke, S. Lem, A. Christie, Zsoldos Péter, Nemere István, L.L. Lawrence, Harrison Fawcett, Szélesi Sándor a teljesség igénye nélkül. Magam is többféle zsánerben próbálok alkotni, nálam jól megférnek egymás mellett. Szeretem filmszerűen bemutatni a fejemben megszülető világokat, történeteimen keresztül az emberi érzelmek mélységeit, sokszínűségét. Jelenleg a novellaírás mellett egy urban fantasy regényen dolgozom.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »

Melankólia

Mintha a melankólia sötét virága belőlem nyílna ki, időtlenül, s hiába tépem le, taposom el, gyökere lent a mélyben zsendül. Meggyötört szívem az élet alkonyi

Teljes bejegyzés »