Van remény
Csak hív az éj, egy újabb útra csábít.
Csend és magány, most semmi más nem számít.
A távolból hallik halk sikítások zaja,
Hiszem, hogy csak játék, most senkinek sincs baja.
Mert eldurvul a világ, egyre jobban szédül,
De tudom, hogy jobb lesz, minden szép lesz végül.
Mert van remény, amíg megkondul a harang,
Van remény, hogy egyszer múlik minden harag.
Mert van esély arra, hogy a túlsó partra érjünk,
Összehordott bűneinkre megbocsátást kérjünk.
S míg sötét felhők villámai cikáznak felettünk,
Merev arccal nézzük, ez az mit kerestünk?
Megyünk tovább, a sáros úton megcsúszik a lábunk,
S látjuk, külön utakon jár sok ezer barátunk.
De van remény! Te is lásd meg, én is ezt akarom!
Ott a remény, míg akad kenyér az összetákolt asztalon.
S hol a szeretet próbálkozik kisebb-nagyobb sikerrel,
Ott legyőzhetjük majd a rosszat, s mindent amit kitervel.
Csak megyek tovább gondolkodva, a harang egyre messzebb zendül,
A reménycsillag felettem száll, a világ új életre lendül.
Mert hiszek a csodákban, az ég alján kifakul a sötét,
Az elfáradt katona is meglazítja övét.
Mert van remény a szabadságra, a világ békéjére,
Hogy a gonosz mind eltűnik a pokol legmélyére!
S kiktől most a sors elválaszt, egyszer újra összefutunk,
Mert tudom, hogy az ösvény végén közös lesz az utunk.
Mert a szeretet a legerősebb, ami túlfűti a napot,
S a remény fagyos szívetekben újabb esélyt kapott….
Adorjányi Erzsébet írása
2025. december
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.
Egy válasz
„Mert van remény, amíg megkondul a harang,
Van remény, hogy egyszer múlik minden harag.”
Igen, nem adhatjuk fel soha és ha mást nem nyújtja a kezét, akkor azt nekünk kell megtennünk.
Szeretettel: Rita