Karácsonyi álom

Ó Uram! Kérlek hagyd meg még, hogy aludjam álmomat,

gyermekkori csoda szép, családi karácsonyomat.

Lássam édesanyám szeretetteljes tekintetét,

szívének minden melegét és lelke békességét.

És aki titokban faragta a fát a tartóba,

hogy lehessen az reggelre gyermekinek nagy csoda.

Mikor kinyitottuk a szemünk azt hittük álmodunk,

egyetlen szobánkban mi lám mind oly gazdagok voltunk.

Táncot járt a tűz a kályhában, s duruzsolt valamit,

ám de mi, mint gyerekek, tudni véltük azt is, hogy mit.

Politúrozott szekrényen a lángnyelvek táncoltak,

ablakokon jégvirágból csoda szép rózsák nyíltak.

Orromban érzem a fenyő és a gyertyák illatát,

és csillagszóró fénye kápráztatta el a szobát.

Édesapánk a szájharmonikáját elővette,

hogy a karácsonyi dalaink azzal kísérhesse.

Mi mindannyian az Isten Szent Fiát ünnepeltük,

tekintetünket szívünkkel a menny felé emeltük.

Pihe-puha hótakaró borított be már mindent,

fehérbe öltözött a szívünk, s imádta az Istent.

Felébresztettél Uram, messze szállt az édes álom,

hol van már a réges-régi gyermeki karácsonyom?

Fogd a kezem, vezess el oda, hol zeng a hozsanna,

vágyom Veled lenni híveiddel a templomodba.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

2
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Kedves Rita, jó volt olvasni ezt a verset, igazán szépen megírtad – egyúttal felevelenedtek a saját gyerekkori élményeim… köszönöm ! 😊😇🎄

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »