Karácsonyi álom

Ó Uram! Kérlek hagyd meg még, hogy aludjam álmomat,

gyermekkori csoda szép, családi karácsonyomat.

Lássam édesanyám szeretetteljes tekintetét,

szívének minden melegét és lelke békességét.

És aki titokban faragta a fát a tartóba,

hogy lehessen az reggelre gyermekinek nagy csoda.

Mikor kinyitottuk a szemünk azt hittük álmodunk,

egyetlen szobánkban mi lám mind oly gazdagok voltunk.

Táncot járt a tűz a kályhában, s duruzsolt valamit,

ám de mi, mint gyerekek, tudni véltük azt is, hogy mit.

Politúrozott szekrényen a lángnyelvek táncoltak,

ablakokon jégvirágból csoda szép rózsák nyíltak.

Orromban érzem a fenyő és a gyertyák illatát,

és csillagszóró fénye kápráztatta el a szobát.

Édesapánk a szájharmonikáját elővette,

hogy a karácsonyi dalaink azzal kísérhesse.

Mi mindannyian az Isten Szent Fiát ünnepeltük,

tekintetünket szívünkkel a menny felé emeltük.

Pihe-puha hótakaró borított be már mindent,

fehérbe öltözött a szívünk, s imádta az Istent.

Felébresztettél Uram, messze szállt az édes álom,

hol van már a réges-régi gyermeki karácsonyom?

Fogd a kezem, vezess el oda, hol zeng a hozsanna,

vágyom Veled lenni híveiddel a templomodba.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

2
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Kedves Rita, jó volt olvasni ezt a verset, igazán szépen megírtad – egyúttal felevelenedtek a saját gyerekkori élményeim… köszönöm ! 😊😇🎄

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

A kastély

– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban. – Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Az ördög maga

Mélyen aludtam. Az idilli álomképek egymást váltották, majd váratlanul átcsaptak egy valódi rémálomba. Valami erősen megragadta a karom, éles karmai a húsomba mélyedtek, kiserkent a

Teljes bejegyzés »