Feles, de nem felesleges.
Óvatosan lendületes.
Tudja: teste tökéletes,
csak itt-ott kissé ízületes.
A szeme még mindig fényes,
de már korántsem olyan éles.
Tekintete kutató…
Hová tűnt az olvasó?!
Útja felét már letudta, de
életét még nem unja.
Vannak csodás tervei:
hogy életcélját megleli…
Gyermekei ,,kirepültek”; s ő
szabadon járhat-kelhet.
S míg nem jönnek az unokák,
Kiteljesíti magát…
Újra tágas lesz a világ,
más szemszögből szemléli már.
Idejét nem vesztegeti,
ami bántó, elengedi.
Az ego már nem uralja, hisz
tudja: így lesz csak nyugalma.
Élvezi az éveket, s
bevállal még ötvenet! /B.K./
Author: Bali Krisztina
Bali Krisztina vagyok. Tiszaújvárosban élek a családommal. Verseimen keresztül a legfontosabb emberi értékeket próbálom közvetíteni; valamint azt, hogy az élet nehézségeit, fájdalmait hogyan tudjuk egy másfajta szemléletmóddal átalakítani úgy, hogy az saját személyiségünk fejlődését szolgálja.
2 Responses
Remek, optimista verssoraid tetszéssel olvastam. Nekem ötven évesen már három unokám volt. Összesen öt született és jelenleg négy dédunokával büszkélkedhetek, de az ötödik is megfoggant már.
Nem bánom, hogy nem, vagy nem úgy teljesíthettem ki magam, mint ami sokaknak megadatik, mert nekem ez adatott meg.
Viszont igazat adok Neked, ha már felnőttek és még nincsenek unokák, éljed a saját életed! Az ötven év az még szuper!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Gratulálok az unokákhoz és a dédunokákhoz!
A család, az unokákkal való foglalkozás is egyfajta kiteljesedés. A gyerekekkel való törődés, játék, és foglalkozás sok örömet, vidámságot, néha aggódást jelent. Személyiségük, viselkedésük minket is formál és alakít.
Sokszor ők tanítanak minket türelemre, odaadásra és talán arra is, hogy felnőttként is megvan a lehetőségünk az önfeledt játékra, mókára és vidámságra, s a velük való időtöltés is inspirálhat bennünket egy még tartalmasabb, színesebb életre.