Nekem már hiába mondod, hogy magadat mennyire utàlod,
Amiért hamarabb érzésedről felém nem vallottàl- s ma már elmúlt minden, látod…
Késő a bánat,
Ami el sem kezdődött igazán, annak hamar vége szakad!
Már hiába mondod,
hogy mára mennyire értékeled a régi perceket, s hogy szerelmem neked mennyit adott…
Hiába mondod, hogy a hibákból tanultunk,
Mikor te igenis tudtad előre, hogy rosszul döntesz, de azóta is, újra s újra ugyanazt a kést belém szúrod, akárhányszor felhozod.
Tőlem lelkiismeretfurdalásra már hiába vársz…
Hiába mondod, hogy a szerelmünk napjait visszahozod,
Mikor kapcsolatunk sírján már csak a szél fújja a rá szórt homokot!
A múltat meg nem változtathatod,
S én se hozok meg érted többé áldozatot,
A jövőben majd mással kipipálhatod a megmaradt összes Karmikus feladatod,
Úgyis csak arra használtál,
Hogy velem saját traumáid foltozd!
Hiába mondod, nincs, s talán soha nem is volt olyan, hogy “mi”,
Csak az egód, amit én odaadással és szeretettel akartam kiszolgálni…
A sötétbe fényt vinni…
Már mindezt hiába mondod!
Tudom, hogy csak az fáj,
Hogy boldogabbnak látsz, mint amikor búcsú nélkül itt hagytál,
“Köszönöm az elmúlt éveket”- még csak ennyit sem mondtál.
Több ezer kilométerre gyáván elfutottál.
S még ezek után is azt hitted, életem végéig várni fogok rád…
S hogy találtál?
Ragyogni, nevetni láttál,
jó sorban élni láttál,
s oly erősnek, amire sosem gondoltál.
Olyan erőt tapasztaltál, amiből semmit nem tudsz tőlem elszívni már!
Teljes vagyok,
szeretve vagyok,
én semmit nem bánok!
Tudom, hogy már csak ez fáj,
Mert azt hitted, ilyet nekem adni csak te tudnál,
Én is azt vártam, Oh, de kedves, a közelében sem voltál!
S most már tudod jól, hogy bármire is hiába várnál!
De azt is tudom, hogy titokban ezt nekem te kívántad,
Mert lelked mélyén igenis tudod, hogy jobbat érdemlek nálad!
S így is volt…
csak összetévesztettem a boldogságot és a fájdalmat…
Hiába hagyják most mindezek el a szádat!
Hiába mondod,
hogy most mindent megadnàl,
Már nem kell, ennek már réges rég eljött a final!
Sem a jót, sem a rosszat…
a megbánás évei …
De a világ összes sóhajai sem tudják feledtetni!
Nem kell erőltetni, pláne visszahozni.
Tudni kell megbocsátani, elengedni s továbblépni!
Author: Faragó Maia
Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A körülmények mindig változtak körülöttem, s ezért én is változtam, de az írással kötött házasságom a mai napig tart. 2021-ben jelent meg bemutatkozó könyvem, A Lélek szirmai címmel, magánkiadásban. A közösségi oldalakon is így találhattok meg: A Lélek szirmai néven él Facebook, Instagram, Soundcloud és YouTube csatornám. Az elmúlt 5 évben (2021 – 2025) 5 könyvem jelent meg: egy 300 és 224 oldalas regény; kettő prózai- verseskötetem; valamint egy, a filmekkel kapcsolatos és annak hatásmechanizmusáról szóló könyv, melyeket saját honlapomon meg lehet vásárolni. Jelenleg is saját, művészeti blogom, a www.lelekszirmok.hu alkotója vagyok. Bővebben rólam itt tudsz olvasni, s könyveimet is megtalálhatod: https://lelekszirmok.hu/about/ Megtiszteltetés az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez is tartozni, ugyanis gondozásukban megjelent 23 kötetükben szerepeltem 2022 novembere és 2026 júniusa között, s ezen antológiákkal megvalósult egy álom: általuk kijutott jó pár alkotásom az Ünnepi Könyvhétre 2023-ban, 2024-ben, 2025-ben, és 2026-ban is.