Tűz szekerével az éji világot
riasztod fel álmaiból.
Elszabadulnak a vad ordítások,
árnyak suhannak hangtalanul.
Vicsorgás tépi a rejtőző álcát,
kiderül minden hamarosan
Kuvik hangja szól a közeledben,
szívfagyasztóan, s vészjóslóan.
Nem marad már az ősrégi valóság,
kialakulnak új gyökerek.
Szárba szökken, elfoglalja a teret,
és elönt mindent a rettenet.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.
