„lebegés…, szelíd, lélegző szeretetben levés…”
nem tudom,
de szeretem –
nagyon…
nem gondolható…
meg nem fogható
az érzés –
a szárnyalásban
élés:
nincs benne kérés,
adás,
kapás, földindulás,
se Föld sarkaiból
kifordulás… csak békés,
lágy hullámverésben
könnyű lebegés…
csukott szemű,
szelíd, lélegző
szeretetben levés,
mely fönntart, emel,
nem kérdez, nem
felel…
egyszerű,
érzésben levés –
mely csak úgy,
magában…
van.
2025.11.23
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
mi az: „nem kérdez, nem felel… csak úgy, magában van”? mi más is lenne: az a van!
tudod, az, ami: „volt is, lesz is, (mert) ez itt a praxis, (mert) mindenkinek helyzete van”…
és mi az: „csak békés, lágy hullámverésben könnyű lebegés…”?
hát ez igazán egyszerű: „az érzésben levés”…
tetszett!
van, volt, lesz: „érzésekből hangulat, hangulatból hang fakad” és örülök annak is, hogy tetszett a lebegés, az egyszerű „érzésben levés”.