Fehérlő díszbe öltözött a világ,
a dértől kövérre hízik a faág.
Lomhán elnyúló sötét éjszakában
fények gyúlnak a házak ablakában.
Csillagok közül egy angyal érkezik,
fénye elér a sóvárgó lelkekig.
Betekintve sorra minden ablakon,
és tovaszáll a suhanó szárnyakon.
Bent az aranyba öltöztetett fenyő,
fényben várja, hogy eljő a teremtő.
Csengettyű szólal, kinyílik a szoba,
káprázik szinte az ünnepi csoda.
Gyermekek arca örömtől sugárzik,
boldog szemükben apró könnycsepp látszik.
Lágyan halló dal az Urat dicséri,
boldog ember, ki ezt egyszer megéli.
Fenyő illata lengi be a szobát,
a Teremtő földre küldte pásztorát.
Az emberek ünneplik születését,
évek múltán értünk áldozza vérét.
Gyönyörű szép nap legyen a karácsony
minden embernek ezen a világon.
Szeretet töltse be ma a szíveket,
békében megélni ezt az ünnepet.
Author: Mihá István
Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.
Egy válasz
Nagyon szép karácsonyi gondolataid örömmel olvastam. Bár így lenne, de az ember nem fér a bőrébe és most is számtalan helyen van béke és szeretet helyen háború.
Szeretettel: Rita