Az emlékek dala

Emlékek dala

Még látod magad előtt, ahogy csoszogva lépkedett,
Mikor intő szavát vette elő, s már tudod, nem tévedett.
Mikor fáradt tekintettel intett az utcán utánad,
A szőrmemamuszt is rád adta, pedig nagyon utáltad.
Emlékek törnek fel, olykor mélyen beléd válynak,
Néha lenne igaz, hogy az álmok valósággá válnak.
Talán azt kívánnád, hogy ülhess még a fapadon,
S újra elmélázzál a régen hallott szavakon.
Hogy merje még a levest a füles kisedénybe,
Hogy gombócot formáljon ráncos tenyerében.
Szemében tükröződjön színe napsugárnak,
A hiányzó anyukának, papának, mamának.
Milyen jó is lenne kicsit velük lenni,
Az ünnepi kalácsot velük együtt enni.
De csak az emlékek maradtak, fiók mélyén kallódó fotók,
Szavak, melyek tovaszállnak, mint a sodródó folyók.
De éltek, míg emlékekben felidézve vagytok,
A végtelen ég tengerében csillagként ragyogtok.
Most is halljuk ajkaitok csendben hívó szavát,
S együtt fogjuk eldúdolni az emlékeknek dalát.

Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.