Közeledik a karácsony,
Próbálom felkészíteni a lelkem,
De túl sok a teher, amit cipelek,
Letenném, hisz közeleg az ünnep.
Nem sül még semmi a rácson,
Rendetlenség van a házban,
Előbb a lelkemben akarok rendet tenni,
Hogy a testem is erős legyen.
Nincsenek fények a házon,
A szobában egy magányos gyertya ég,
Lángja megremeg egy fuvallatra,
Feldereng egy régi emlék,
Amikor a hóban felsejlik egy lábnyom.
Szőrös, meleg kabátomba
Burkolódzva követem.
Elvezet egy olyan helyre,
Ahol valóság lesz minden álmom.
Eljön újra, rám mosolyog,
Aki egyszer, régen elment, és
Akkor, keresztre feszítve
Tán élek még, de már nem fázom.
Author: Jánosi-Lesi Ágota
Számomra az irodalom nem menedék, hanem az élet része. Rengeteget olvasok, mostanában főleg kortárs írókat. Mindig írtam valamit: naplót, verset, újságcikket, regénytöredéket. A novella egy új terep számomra – és imádom.
2 Responses
„Eljön újra, rám mosolyog,
Aki egyszer, régen elment, és
Akkor, keresztre feszítve
Tán élek még, de már nem fázom.”
Meghatóan szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm megtisztelő hozzászólásod. Szeretettel: Gota