A megalkuvó tél

Sűrű köd tölti fel a kerteket,

A hó lepelként elfedi az utcákat, a tereket. 

A szél sem kíméli azt aki elé áll,

Ablakon kopogtat be a jégvirág. 

.

Egyre lassabban indulnak a reggelek,

Meleg ágyamból a kikelés rettenet. 

A délutáni napfény sem hoz megnyugvást,

Csak jobban látom, lefelé ment a higanyszál. 

.

Az autó is indul.. igaz nehezen, nem is csoda!

Hát vastag jégből került rá korona.

Én meg csak kaparom, fújom rá a frizurát

Cserébe az utastérben vár egy fahrenheit.

.

A téli kabát meleg, szkafander a testnek

Az aláöltözettől pedig mozogni sem lehet.

De legalább fagyott bakancsom kopogó hangja, 

A legjobb alvót is a lépcsőházban felzavarja. 

.

Kesztyűben én mondom, fogni nem lehet.

Ha meg leveszem zsebben viszem a kezemet. 

Ha ki hívtok én maradok, nem megyek.

Sapkámból benn felejtettem a meleget. 

.

De ha meleg teával bentről a tájat kémlelem,

Tenyereimet szépen a forró bögrével kibélelem,

Fenekemet a radiátorra felhelyezem,

Imádattal tekintek ki már, a tél lett a mindenem!

.

2025.12.30.

Deák Ádám
Author: Deák Ádám

Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.

2
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Imádattal tekintek ki már, a tél lett a mindenem!”

    Igen, a jó meleg lakásban könnyű szeretni a telet, de ez nem mindenkinek adatik meg.

    Örüljünk, ha nekünk igen.

    Szeretettel: Rita

    1. Köszönöm a hozzászólást, mindenképpen a lakás melegéből a legélvezetesebb! 🙂
      Örüljünk hát együtt, mert mindig van minek.
      Boldog új évet kedves Rita! 🙂

Hozzászólás a(z) Deák Ádám bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ezerszer inkább!

Rózsa Iván: Ezerszer inkább! Inkább vagyok ezerszer a kölcsönös szeretet jegyében született, az igazság fényében fürdő, az igazság tüzében olykor elégő, ám főnixmadárként újra és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szélvész

Rózsa Iván: Szélvész (három haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll új pók sző hálót: szélvészként terjedt a hír – legyes

Teljes bejegyzés »