Lecke

Lecke

 

 

Felnőtt vagyok

Ezt tényként mondom,

nem vallomásként.

Egy szám igazolja,

egy dátum,

amit nem én választottam.

Az ablaknál állok.

Nem azért, mert várok,

hanem mert innen mindent látni lehet

anélkül, hogy részt vennék benne.

A világ mozgásban van,

én jegyzetelek.

Nem vagyok naiv.

Ezt is tudom.

De a tudás nem egyenlő az érettséggel —

csak megtanít

hallgatni a megfelelő pillanatban.

Egy lány vagyok,

aki már érti a szabályokat,

és még nem döntötte el,

betartja-e őket.

Hol van a pillangó?

Talán megtanulta,

hogy a szépség figyelmet vonz.

Hol van a madár?

Rájött,

hogy a szabadság nem ártatlan.

Hol a nap,

ami rám mosolygott?

A fény is tud válogatni.

És az elfelejtett barát?

Nem tűnt el.

Csak túl sokat tud rólam,

ezért nem beszélünk.

Állok és figyelek.

Ez a legfontosabb lecke.

Nem az idő határoz meg,

nem a szám —

hanem az,

hogy mikor tanulom meg

uralni azt,

amit érzek.

És ezt

nem tanítják meg az elején.

Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ezerszer inkább!

Rózsa Iván: Ezerszer inkább! Inkább vagyok ezerszer a kölcsönös szeretet jegyében született, az igazság fényében fürdő, az igazság tüzében olykor elégő, ám főnixmadárként újra és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szélvész

Rózsa Iván: Szélvész (három haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll új pók sző hálót: szélvészként terjedt a hír – legyes

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Jézus győzelme

Rózsa Iván: Jézus győzelme A papok mindkét oldalon megáldják a fegyvereket; Ellenségként ölik egymást az amúgy békés emberek; De Jézus mindenkié, őt kisajátítani senkinek sem

Teljes bejegyzés »