Lecke
Felnőtt vagyok
Ezt tényként mondom,
nem vallomásként.
Egy szám igazolja,
egy dátum,
amit nem én választottam.
Az ablaknál állok.
Nem azért, mert várok,
hanem mert innen mindent látni lehet
anélkül, hogy részt vennék benne.
A világ mozgásban van,
én jegyzetelek.
Nem vagyok naiv.
Ezt is tudom.
De a tudás nem egyenlő az érettséggel —
csak megtanít
hallgatni a megfelelő pillanatban.
Egy lány vagyok,
aki már érti a szabályokat,
és még nem döntötte el,
betartja-e őket.
Hol van a pillangó?
Talán megtanulta,
hogy a szépség figyelmet vonz.
Hol van a madár?
Rájött,
hogy a szabadság nem ártatlan.
Hol a nap,
ami rám mosolygott?
A fény is tud válogatni.
És az elfelejtett barát?
Nem tűnt el.
Csak túl sokat tud rólam,
ezért nem beszélünk.
Állok és figyelek.
Ez a legfontosabb lecke.
Nem az idő határoz meg,
nem a szám —
hanem az,
hogy mikor tanulom meg
uralni azt,
amit érzek.
És ezt
nem tanítják meg az elején.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
„Nem az idő határoz meg,
nem a szám —
hanem az,
hogy mikor tanulom meg
uralni azt,
amit érzek”
Nagyon érett és bölcs gondolatok.
Szeretettel: Rita