Ne gyere.
Nem kellesz.
Maradj ott, ahonnan jöttél.
Hazugság minden mit ígértél.
Ígértél napfényt,
madárdalos, rügyről pattanó,
új szerelmet.
Ígértél pezsgést,
szívdobbantó, új reményű kezdést.
Ne gyere többé,
nem kellesz tavasz.
Minden ígéret, minden bódító szavad,
hazugság minden,
mind oly ravasz.
Azt mondtad hozol, hogy adsz.
De csak fogtad, vitted,
szó nélkül loptad,
s most tova szaladsz.
Maradjon inkább a tél.
Maradjon inkább a hófödte,
fagyos hideg.
Akkor még tudtam hinni,
ott volt szívemben még remény,
pislákolt a meleg.
De te már ne gyere.
Ne gyere többé tavasz.
Elvittél tőlem mindent,
Barátot, szerelmet.
S nem maradt már semmi,
hazugság volt minden szavad…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
Hinni kell egy újabb tavaszban, amely elhozza a barátot, a szerelmet, és igazság minden szava.
Szeretettel: Rita