Tizenkilenc évesen
Tizenkilenc év: már tudom, mi fájhat,
S miért nehéz néha embernek lenni,
Hitből, sebekből, makacs imákból
Tanultam lassan talpon maradni.
Szerettek volna csendes virágnak,
Kinek nem dolga kérdezni, látni,
De bennem vihar tanul beszélni,
S nem tudok többé térden járni.
A múltam bennem sötéten dolgoz,
Mint el nem oltott, mély parázs,
De mégis fényt ad, mert tudom végre:
Nem minden tűz csak pusztítás.
Az Isten néha hallgat bennem,
Máskor túl hangosan kiabál,
S én viszem őt is, mint nehéz keresztet,
Mely összetör, de talpon talál.
Tizenkilenc év: nem győzelem még,
De már nem puszta, vak remény,
Inkább egy zászló szélben tartva:
Sebzetten is egyenes én.
Ha majd a világ újra bántana,
S kifogyna belőlem a szó,
Emlékezni fogok erre a lányra:
Ki nem kért engedélyt élni, jó.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...