Szikszó-Takács Ágnes
Apró kívánság
Reggel iskolába menet egyetlen gondolat járt a fejemben: biztos, hogy már megkapta levelemet. A gondolataim itt lehorgonyoztak. Mivel tovább képtelen voltam várni, azért küldtem el.
Az úton, ez a vezér hangya szakadatlanul harsogta az üzenetét nekem. Viszont most nem volt igaza. Én csak elég időt szerettem volna neki adni, hogy karácsonyra biztosan beszerezhesse, amit kértem tőle.
Nézzük csak, miért is nehéz még a Leghatalmasabbnak is a kívánságomat teljesítenie? Először is, itt nem egy egyszerű piaci vásárlásról van szó. Másodszor, megjelent bennem a sok kérdés és kétség, mint például, hogy egyáltalán jól kezdtem–e azt a levelet, mert nem vagyok gyakorlott levélíró. Lehet drágát is kellett volna írnom neki. Akkor az elején érezte volna, hogy szeretem őt és bízom benne. Így lett volna Kedves, Drága Jézuska!
Most már mindegy. Elküldtem és ez már így maradt:
Kedves Jézuska!
Tudom, hogy te mindent látsz és mindent tudsz, de azért én, most, hogy már tudok írni, levelet is írok neked.
Nem emlékeztetlek, nehogy megharagudj, és zavarni se akarlak, csak ez nekem annyira fontos, hogy hallanod kell!!
Félek, hogy nem fogod megadni,, bár szerintem a tavalyit is tudtad és próbáltad is elintézni…csak valahogy mégsem sikerült.
Idén nincsen semmi új kérésem. Kapnak az osztályban a lányok barbikat, új ruhákat, annyi mindent. Sőt telefont is sokan kérnek. Én semmi ilyet nem szeretnék.
Én megint csak egy anyukát szeretnék kérni tőled.
Hidd el, nem is olyan nagy kérés ám ez! Csak ezt az egyet kellene teljesítened nekem.
Hisz’ tudod, jó szoktam lenni: figyelek, amikor apa beszél és tanít engem. Az iskolában sem rendetlenkedem. Azt mondják, hogy jókislány vagyok.
Vele is jó lennék. Ígérem.
Igazából csak annyit szeretnék mindenképpen, hogy apát és engem is szeressen.
Most nem kérem, hogy együtt biciklizzünk és kirándulni menjünk. Vagy, hogy legyen hosszú haja, hogy fésülgethessem, mert lehet a múltkor amiatt nem sikerült küldened. Csak tudod, nekem betegség után nehezen akart visszanőni és a babáké nem olyan igazi. Nincs olyan igazi anyás jó illatuk sem. Hidd el nekem, próbáltam őket mindennel befújni, de nem lett.
Nagyon igyekszem már nem sírni éjszaka, mégha rosszat is álmodok. Hagyom apát is aludni: Nem kell vigasztalnia. Így ő is tudna aludni és jókedvű lehetne. Biztosan jó helye lenne nálunk.
Hidd el, szerintem, talán így már nem olyan nehéz ezt teljesíteni.
Van neked egy segítő ötletem is: mint látod, mi sokat főzünk apával együtt mostanában, mivel a mama már elment, és nincs többet. A főzésről jutott eszembe, hogy te is veszel kicsit apából és visszaveszel egy kis nem apás részt belőlem és már kész is az új édesanya. Az én drága édesanyám.
Kicsit elrontottam az elején, ne haragudj, mert apró kívánságnak írom, de mégsem az, rájöttem, mert nekem a világot adnád, Istenem.
Köszönöm, hogy meghallgattál!
Szeretlek!
A te Zsuzsid
(A nagyi mindig azt szokta írni, hogy „A te Jolánod”. Ő biztosan tudja, ezért én is ezt használtam.)
Author: Szikszó-Takács Ágnes
Mindig rajongtam az irodalomért: a regényekért és a versekért, azonban csak 2023 óta írok rendszeresen. Majd 2025-ben elkezdtem publikálni: a mese és szépirodalmi novelláimat. Mindig is fogékony voltam a történetek, érzelmek, a tartalmas beszélgetések és gondolatok iránt. Így amikor észrevettem, hogy úgy tudom a gondolataimat írásban kifejezni, hogy az másokat elgondolkodtat és örömet okozhatok velük, hamar beleszerettem az írásba. Ez a felismerés először meseíró pályázatokon induláshoz vezetett, mivel családom, gyerekeim vannak és amúgyis élénk a fantáziám... Így történhetett, hogy hamarosan a szépirodalmi írás is egyre inkább megszólított és abban is rendszeresen írni kezdtem.