Vörösarany takarót dob az alkony,
opálos fényben táncol a napkorong,
Messzi vigalom hangja csendet borzol,
konvojban indulnak a sétahajók.
Köröttem holt kezek áldott nyomai,
szép építmények fényei világolnak,
Könnyeim arcomra barázdát húznak,
a hazaszeretet fájón kezd zsongani.
Mert nagyon szép a táj, a műemlékek,
ami hiányzik, nem láthatjuk szemmel,
De érezhető, valósággal perzsel,
zavart békétlenség fedi be e vidéket.
A hajóról most hegedű hangját hallom,
s rám borul az ég sötétkék bársonya,
Képzeletem a várost békével átfonja,
s szikrázva bólintanak fent a csillagok.
(Budapest, 2026. január 11.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
Egy válasz
„Képzeletem a várost békével átfonja,
s szikrázva bólintanak fent a csillagok.”
A béke és a békesség mindenhol jól jönne. Nálunk azért még béke van, ha békétlenek az emberek, akkor is.
Szeretettel: Rita