Csendélet

*
A vázából virágok kínálják ékes koronájukat,
némelyik még épp csak bimbózik, mint ifjú lány
az anyja szoknyája mellett, irulva-pirulva…
Egyik-másik már teljes, érett pompájában
örvendezteti meg a szemeket s szíveket,
kellemes illattal csábít akár buja gondolatokra is.
Rendezetlenül állnak a váza ölelésében, a nő,
ki kapta, csak, zsupsz, belerakta sebtiben,
nem ért rá különösebben eligazgatni, sietett.
Mindig rohannak valahová az emberek;
de majd… majd jön az este… akkor majd
fáradt-álmosan bár, de immáron ráérősen,
virágot szeretőn nyúl értük, s elrendezi őket
bájaik szerint… elmereng…
Újra átéli a jóleső pillanatot, amikor
a kéz, az a bizonyos kéz feléje nyújtotta
a csokrot, s ő jóleső érzéssel nyugtázta, hogy
mindez vele történik meg.
A csokorhoz mosoly is járt és kedves bók:
„Virágot a virágnak!” – mondta a rejtélyes idegen –,
s mire felocsúdott, már nem is volt sehol, még
megköszönni sem tudta rendesen.
Az asztalon a váza alatt szép csipkés terítő –
amit féltőn simít végig az értő női kéz, és
nem restelli kifehéríteni sem, ahogy
a nagymamák tették régen.
„Hát, ez a pár szem cseresznye meg honnan
gurult ide?” – kérdezi önmagától nevetve, s
be is kap belőlük rögvest egy párat.
„A többi munka megvárhat, hanem ezt a
rózsafejet, itt ni, ami a többitől elkóborolt,
ezt magammal viszem az ágyba, s
gondolatban tovább kalandozom,
ismeretlen, még be nem járt utakon –
de az is lehet, hogy csak nosztalgiázom.”
Csend van… s élet.

*

(© Nagy Erzsébet – 2022.05.18. 11:50)

2026. január 17. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Ezt a versemet egy az egyben Vitkócziné Juhász Edit: Nosztalgia 1. c. festménye ihlette. Csak annyi történt, hogy megláttam a képet… s máris érkezett hozzá a „szöveg”. Ez többször is megesett már velem, hogy egy kép, egy festmény hipp-hopp előhozott belőlem egy-egy alkotást. Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat. Nem gondolkodom semmin, csak nézem, és hagyom, hogy azt hozza elő belőlem, amit.
Afféle szabadvers – ilyenkor nem kötnek szabályok, csak játék van, játék a betűkkel…🙂

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

3
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves Erzsébet!

    Nagyon szép „játékot” írtál. Nem csodálom, hogy ez a gyönyörő csendélet megihletett Téged. Nagyon szeretem a virágcsendéletet. Ez az számomra, amit soha nem tudok megunni, megbánni, ha megvettem, akár jó kedvem van, akár rossz, akár boldog vagyok, akár boldogtalan.

    Szeretettel: Rita

    U.i.: Hol találhatók az emojik? Nekem nem sikerült fellelni azokat.

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »