Térden vagyok.
Ott, ahonnan minden kezdet ered.
Imádságra kulcsolt kezem remeg,
Ujjaim olyan szorosan fonódnak össze,
Hogy elfehérednek,
Ajkam dadog, vajon mit mondhatok,
Amit ne tudnál?
Mire szó jön számra, nemcsak tudod,
Már hallod, akkor is, ha némaságomban
Csak szívem beszél,
Tisztán érted imádságom.
Tudod, érzed, hiszen te is átélted,
Milyen, ha mardos a kétely,
Ha az ember verejtékez,
És nem találja a szavakat.
Te belém látsz, szó híján is hallod fohászom,
Látod fájdalmam és vívódásom,
Ahogy feloldozásra, megoldásra vágyom,
Hogy fülembe suttogd: veled vagyok,
S neved legyen a legszentebb szó számban,
És amint hangosan kimondom,
Oldozzon fel bűneim alól,
Kimondott neved törje meg az engem
Körülvevő, fölsüketítően éles csöndet;
És csendesítse el a hétköznapok mindent elsöprő,
Az embert maga alá gyűrő,
Ricsajos, viharos, tomboló zaját.
Legyél egyetlenem a kétségekben,
Fény a sötétben, hívó szó a csöndben,
Bizonyosság a bizonytalanban,
Ha széttépne a félelem, legyél a megmentőm,
Menedékem, biztos pont a folyton változó világban,
A létezés kesze-kusza mindennapjaiban,
Oltalmam és erőm, legyél Megváltóm,
Örökkön,
Amen.
Author: Szabó Balázs
A művészet gyermekkorom óta az életem része, Istentől kapott ajándéknak tartom. Ma is aktívan alkotó zeneszerző, előadóművész vagyok. Általános iskolás koromban Toldi ragadott magával először, majd 12 évesen Gogol Revizora nyűgözött le, azóta az irodalom, a költészet, az olvasás szeretete folyamatosan munkálkodik bennem. A Szentírás, valamint Márai, Wass, Arany, Ady vagy Petőfi művei minden utazásnál elkísérnek, akárcsak a legkisebb gyermekemtől kapott kedves üzenetek, elrejtve a bőröndömben. A dalokon túl, prózai, verses írott formában is szeretném megmutatni, hogyan élem meg a szerelmet, a kétségeket, a kudarcokat, a hitet, az újrakezdést, vagy éppen azt, hogy milyen kitalált történetek bukkannak felszínre lelkem mélyéről. Alkotásaim kitárulkozások és álmok, kitalált, vagy éppen felhőkbe beleképzelt pillanat-képek elegyei.