Ha én madár lehetnék

   Ha én madár lehetnék

 

Ha én madár lehetnék,

átszelném a kék eget,

a felhőkkel repülnék,

hófödte hegyek felett.

 

Tollaimmal festenék

réteken sok virágot,

erdők s mezők rejtekén

egy csodás szép világot.

 

A költözők erdeje

vígan életre kelne,

mert vándorlók serege

fészkeket rakna benne.

 

Susogó, zöld bokrokban

fütyülnének a rigók,

csipegetnék boldogan

a vadszőlőt és diót.

 

A kis fecske és vércse

vidáman csicseregne,

a sólyommal a réce

csevegne minden este.

 

A szarka és a karvaly

ékszereket gyűjtene,

a cinege a sassal

a napfényben fürdene.

 

Egy meseszép országba

repül most az őszapó.

Vígan száll a poszáta,

fürge, mint a légykapó.

 

A hetedhét határba

elröppen a szalonka.

Fürj, a kicsi madárka,

vele él egy szalonba.

 

Egy pompás ódon várban,

a kakukk és a fogoly,

ők cserregnek egy házban,

mert huhog a nagy bagoly.

 

Tyúkok között a veréb

kukoricát csipeget,

fácánnal a seregély,

a nagy fűben csicsereg.

 

Egy vén fán ül a bakcsó,

pásztázza a szép nádast,

mocsárban áll a cankó,

fűre épít majd házat.

 

Pityeg a piciny szajkó,

szárnyán táncot jár a szél,

fészkén cúgos az ajtó,

melyen szikrázik a fény.

 

Üstökösként száll a gém,

sisteregve az égen,

szárnyain röppen a csér,

suhog a sötét éjben.

 

Turbékol a vadgerle,

ott koppan a kalapács,

mellé ül a kis geze,

hol kopog a fakopács.

 

A fán búsul a harkály,

vigasztalja a héja.

Halkan suhan a sirály.

Fészkén piheg a gólya.

 

Megvalósult az álmom,

szálltam a felhők fölött,

megtaláltam a párom,

gyönyörű hegyek között.

 

Szárnyainkon a színek

repkednek a kék égen,

a magas fehér szirtek,

óvnak millió fészket.

 

A csicsergők mezején

röpül egy madár dallam,

dombok s hegyek tetején,

varázsol ékes dallal.

 

Egy csacsogó világban

a földünk közössége,

énekel sok vidám dalt,

mely bolygónk öröksége.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »