Ha én madár lehetnék
Ha én madár lehetnék,
átszelném a kék eget,
a felhőkkel repülnék,
hófödte hegyek felett.
Tollaimmal festenék
réteken sok virágot,
erdők s mezők rejtekén
egy csodás szép világot.
A költözők erdeje
vígan életre kelne,
mert vándorlók serege
fészkeket rakna benne.
Susogó, zöld bokrokban
fütyülnének a rigók,
csipegetnék boldogan
a vadszőlőt és diót.
A kis fecske és vércse
vidáman csicseregne,
a sólyommal a réce
csevegne minden este.
A szarka és a karvaly
ékszereket gyűjtene,
a cinege a sassal
a napfényben fürdene.
Egy meseszép országba
repül most az őszapó.
Vígan száll a poszáta,
fürge, mint a légykapó.
A hetedhét határba
elröppen a szalonka.
Fürj, a kicsi madárka,
vele él egy szalonba.
Egy pompás ódon várban,
a kakukk és a fogoly,
ők cserregnek egy házban,
mert huhog a nagy bagoly.
Tyúkok között a veréb
kukoricát csipeget,
fácánnal a seregély,
a nagy fűben csicsereg.
Egy vén fán ül a bakcsó,
pásztázza a szép nádast,
mocsárban áll a cankó,
fűre épít majd házat.
Pityeg a piciny szajkó,
szárnyán táncot jár a szél,
fészkén cúgos az ajtó,
melyen szikrázik a fény.
Üstökösként száll a gém,
sisteregve az égen,
szárnyain röppen a csér,
suhog a sötét éjben.
Turbékol a vadgerle,
ott koppan a kalapács,
mellé ül a kis geze,
hol kopog a fakopács.
A fán búsul a harkály,
vigasztalja a héja.
Halkan suhan a sirály.
Fészkén piheg a gólya.
Megvalósult az álmom,
szálltam a felhők fölött,
megtaláltam a párom,
gyönyörű hegyek között.
Szárnyainkon a színek
repkednek a kék égen,
a magas fehér szirtek,
óvnak millió fészket.
A csicsergők mezején
röpül egy madár dallam,
dombok s hegyek tetején,
varázsol ékes dallal.
Egy csacsogó világban
a földünk közössége,
énekel sok vidám dalt,
mely bolygónk öröksége.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.