A szoba csendje

Ülök a portán félszegen,

Jönnek-mennek elegen!

Köszönök mosolyogva,

Álmodozom bólogatva.

 

Neon fényben és hidegben,

Bántják lelkem épp elegen!

Ajtók nyitódnak, csukódnak,

Jégvirágok pilláimra rakódnak.

 

Menekülnék, de már nincs hova,

Ekkor eszembe jut egy régi Szoba.

Nincs benne-hisz kicsiny helyiség,

Csak néhány párna, kanapéféleség.

 

Mint éhező kenyérre, várom a percet,

Mikor az óra mutatója elüti a hetet!

Nyakkendőm azonyomban kioldom,

Elegáns cipőm fűzőjét megbontom,

 

Felszaladok, mint valami öreg hős,

De talán inkább egy zavart eszelős!

Kulcs a zárban, szívem dobban,

Fáradt testem a kanapén koppan.

 

Égő szemhéjam mögött csillámok,

Redőin át fehér villanásokat látok.

Magamra húzok plédet s takarót,

Így fújok pihenésemre takarodót!

 

Körülöttem még apró neszek,

S én egyre álmosabb leszek.

Elhallgatnak fehér falak lassan,

Szívem is parányiakat dobban.

 

Hátam mögött a gondok, terhek,

Holnapi és jövőbeli nagy tervek.

Úszom át hangtalan magányba,

Csendesen szent némaságba.

 

 

 

 

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »
Prózák
Petes H. László

Képzelt égi traccs

részlet.   Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam

Teljes bejegyzés »

CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »

A város csendje

Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat

Teljes bejegyzés »