A szoba csendje

Ülök a portán félszegen,

Jönnek-mennek elegen!

Köszönök mosolyogva,

Álmodozom bólogatva.

 

Neon fényben és hidegben,

Bántják lelkem épp elegen!

Ajtók nyitódnak, csukódnak,

Jégvirágok pilláimra rakódnak.

 

Menekülnék, de már nincs hova,

Ekkor eszembe jut egy régi Szoba.

Nincs benne-hisz kicsiny helyiség,

Csak néhány párna, kanapéféleség.

 

Mint éhező kenyérre, várom a percet,

Mikor az óra mutatója elüti a hetet!

Nyakkendőm azonyomban kioldom,

Elegáns cipőm fűzőjét megbontom,

 

Felszaladok, mint valami öreg hős,

De talán inkább egy zavart eszelős!

Kulcs a zárban, szívem dobban,

Fáradt testem a kanapén koppan.

 

Égő szemhéjam mögött csillámok,

Redőin át fehér villanásokat látok.

Magamra húzok plédet s takarót,

Így fújok pihenésemre takarodót!

 

Körülöttem még apró neszek,

S én egyre álmosabb leszek.

Elhallgatnak fehér falak lassan,

Szívem is parányiakat dobban.

 

Hátam mögött a gondok, terhek,

Holnapi és jövőbeli nagy tervek.

Úszom át hangtalan magányba,

Csendesen szent némaságba.

 

 

 

 

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »

A bizalom

A bizalom A bizalom nem porcelán. A porcelánt össze lehet ragasztani. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és

Teljes bejegyzés »

Kereszten

Lassan telepszik Rá csukódik magányok Párás ablaka. Jézus vérző tenyerén: Remény cseppek peregnek! Author: Surman László "Amikor a világod hirtelen a fejetetejére áll, emlékezz arra,

Teljes bejegyzés »

Szauna

  Vitorlázok vagy gyümölcsöt érlelek. Állatsimogató. Diána balett táncos volt. Rakéta, barátnő, selyempapír. Úgy volt, hogy megyünk a külföldi származású gobelinhez. Mégis hogyan akartátok elvitetni

Teljes bejegyzés »

Nyár van

Most a derű, napsütés,  kacagás és vidámság idejét éljük.    Nyár van.    De lesz majd ismét ősz is itt,  újra,  mikor majd bús, hideg

Teljes bejegyzés »

Igézve

Arcod, mint selyem simul a nap sugaraiba. Pilláid ékesen rebbenek szemed körül, mint vitorlázó kolibrik, hagyják felcsillanni szemed kékjét. Sejlik a boldogság körülötted. Ajkaid mikor

Teljes bejegyzés »