A szoba csendje

Ülök a portán félszegen,

Jönnek-mennek elegen!

Köszönök mosolyogva,

Álmodozom bólogatva.

 

Neon fényben és hidegben,

Bántják lelkem épp elegen!

Ajtók nyitódnak, csukódnak,

Jégvirágok pilláimra rakódnak.

 

Menekülnék, de már nincs hova,

Ekkor eszembe jut egy régi Szoba.

Nincs benne-hisz kicsiny helyiség,

Csak néhány párna, kanapéféleség.

 

Mint éhező kenyérre, várom a percet,

Mikor az óra mutatója elüti a hetet!

Nyakkendőm azonyomban kioldom,

Elegáns cipőm fűzőjét megbontom,

 

Felszaladok, mint valami öreg hős,

De talán inkább egy zavart eszelős!

Kulcs a zárban, szívem dobban,

Fáradt testem a kanapén koppan.

 

Égő szemhéjam mögött csillámok,

Redőin át fehér villanásokat látok.

Magamra húzok plédet s takarót,

Így fújok pihenésemre takarodót!

 

Körülöttem még apró neszek,

S én egyre álmosabb leszek.

Elhallgatnak fehér falak lassan,

Szívem is parányiakat dobban.

 

Hátam mögött a gondok, terhek,

Holnapi és jövőbeli nagy tervek.

Úszom át hangtalan magányba,

Csendesen szent némaságba.

 

 

 

 

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mézcseppek.

Mézcseppek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk. Tüzes láva kavarog, forrón indul meg a szív mélyéből,

Teljes bejegyzés »

Mézcseppek.

Mézcseppek. Ajkad nedves, szélein mèzcseppek. Istenem vezes,hogy el ne tévedjek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk.

Teljes bejegyzés »

Gyönyörű Velence

    Gyönyörű Velence     Egy ringó fekete gondolában megállt az idő.   Egy fehér gondola Velencében,  csodás álomkép.   Szép, kedves Velence, a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Farkas Etelka

Az élet sava, borsa

Hagyaték utáni lakáskiürítés, nem a kedvencem. Érzelmi és technikai problémáim vannak vele. Kis halogatás után összeszedtem magam, információkat gyűjtöttem, és megegyeztem egy vállalkozóval. Szerencsém van,

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Csipi csibe és a síró medvebocs

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit. A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar

Teljes bejegyzés »

Rendezvény Cegléden

Még valamikor nyáron jelentetett meg egy „versíró pályázatot” a Ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A pályázat témája a következő volt: „Szerinted is több rejlik a magyar

Teljes bejegyzés »