A szoba csendje

Ülök a portán félszegen,

Jönnek-mennek elegen!

Köszönök mosolyogva,

Álmodozom bólogatva.

 

Neon fényben és hidegben,

Bántják lelkem épp elegen!

Ajtók nyitódnak, csukódnak,

Jégvirágok pilláimra rakódnak.

 

Menekülnék, de már nincs hova,

Ekkor eszembe jut egy régi Szoba.

Nincs benne-hisz kicsiny helyiség,

Csak néhány párna, kanapéféleség.

 

Mint éhező kenyérre, várom a percet,

Mikor az óra mutatója elüti a hetet!

Nyakkendőm azonyomban kioldom,

Elegáns cipőm fűzőjét megbontom,

 

Felszaladok, mint valami öreg hős,

De talán inkább egy zavart eszelős!

Kulcs a zárban, szívem dobban,

Fáradt testem a kanapén koppan.

 

Égő szemhéjam mögött csillámok,

Redőin át fehér villanásokat látok.

Magamra húzok plédet s takarót,

Így fújok pihenésemre takarodót!

 

Körülöttem még apró neszek,

S én egyre álmosabb leszek.

Elhallgatnak fehér falak lassan,

Szívem is parányiakat dobban.

 

Hátam mögött a gondok, terhek,

Holnapi és jövőbeli nagy tervek.

Úszom át hangtalan magányba,

Csendesen szent némaságba.

 

 

 

 

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Szász Jázmin

Most már veled vagyok

Most már veled vagyok (Visegrád)   Elindultam. Most már veled vagyok. Találtam valamit, mi helyett, hogy visszafog, Lök. Lelök, feltol, Izzó ég alatt megüt és

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Kikelet

Zsendül a zöld a végeken, Serken a sárga a réteken, Zendül a dal az ághegyen, Kikelet táncol a szeleken. Tűnik a hó vízereken, Éled az

Teljes bejegyzés »

Virágok nyílnak

Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled.   Nem kell más csókja, csak Tiédre vágyom, édes ajkad íze, pihenjen a számon.

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Válasz nélkül

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal

Teljes bejegyzés »