Lelki időjárás
Ma reggel eső hull bennem hangtalan,
mint sírás, amely utat keres halkan.
A köd kérdez bennem újra makacsan,
nem tudja még a választ, s csak vár tovább szótlan.
Hideg hó ül a vállamon mozdulatlan,
a magány fehér csendje rám tapad váratlan.
A szél belül felkavar, süvít zabolázatlan,
változást hoz, alakít bennem rendet gyorsan.
A tűző nap néha a porfelhőn átcsillan,
s látom az irányt a fényfelé a káoszban.
Délután meleg áramlat érkezik, elűzi az ébent,
mint szerelem, amely nem kérdez, csak marad lila fényben.
Az eső már nem fáj, tisztít belül szelíden,
a könny mosollyá simul egy belső érintésben.
A köd kérdései oldódnak csendben,
nem sürgetnek többé, csak vezetnek türelmesen.
A hó emlékké válik, nem fagy meg nesztelen,
a magány meleg formát ölt egy új jelenben.
A szél most nem tép, csak irányt igazít bennem,
és minden mozdulata az estre készít engem.
Alkonyatra bennem minden kisimul lassan,
a belső égbolt kitárul hangtalan.
A nap melege megérint halkan,
nem éget már, csak megpihen nyugodtan.
Ha újra eső érkezne váratlan,
értem már, mit üzen, nem fáj titokban.
A köd kérdései eloszlanak sorban,
nem sürgetnek választ, csak vezetnek biztosan.
Mai lelki időjárásom változó ugyan,
de élni hív, és megtart csendesen, szabadon, nyitottan.
Author: Nagypál B. Rebeka
Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.