Kinyújtózom az ég felé
Remélve, hogy elérnek kezeid idáig
S újra átölelsz ahogy régen
Mint amikor még semmitől se féltem.
Beszélek az ég felé
Bízva benne, hogy hallasz
De választ nem lelek
Ajkad többé nem felel.
Felnézek az ég felé
Esténként a csillagokhoz
S tudom, hogy az vagy te
Amelyik a legfényesebben ragyog.
Kicsordul egy könnycsepp
S azt ezer másik követi
Miközben az ég felé suttogom, hogy
Míg élek, emlékedet őrizni fogom.
(A képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez.)
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~