Az Emberfia

Népek által régen várva,

Visszatért az Emberfia,

Körülnézve, rögtön látta,

Van itt némi rendszerhiba…

 

Farkassá lett minden ember,

Acsarkodva, egymást tépi,

Feljebb lépni innen nem mer,

Saját önző célját nézi.

 

Gyűlölködés, bűn és mocsok,

Tudatokba, ömlik a szenny,

Csodás bolygónk, vérben tocsog,

Pokol ez már, távol a Menny!

 

Egy fecske is nyarat csinált,

Tiszta szívből szállt az ige,

Igazáért, bátran kiállt,

Sosem ingott meg a hite!

 

Ítélőszék, gyáván döntött,

Sorsa felől, nem lett vita,

Lángokra, csak olaj ömlött,

Bennünk él az Emberfia!

 

Fazekas Róbert
Author: Fazekas Róbert

Fazekas Róbert vagyok, 1974-ben láttam meg a napvilágot, a Nagykunság "fővárosában", Karcagon. Életem jelentős részét, szülővárosomban töltöttem, jelenleg azonban már Budapesten lakom. Az írás, fogalmazás, és szóbeli megnyilatkozás belső igénye, egészen korai éveimben felszínre került. A versírással viszont, csupán néhány esztendeje foglalkozom komolyabban. Költeményeim témáit leginkább a hazaszeretet, a magyar táj szépsége, a spiritualitás, a szerelem iránti vágyakozás, valamint a társadalmi jelenségek általam történő megélései alkotják. A mai nappal bezárólag, összesen 64 verset vetettem papírra, és eddig két kis kötetem jelent meg, szerzői kiadásban. Ezek, nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Írásaimban, törekszem a minél dallamosabban rögzített rímekre, valamint a verseim ritmikus lüktetésére. Legnagyobb hatásaim közül, szeretném kiemelni Petőfi Sándort, József Attilát, illetve Lukács Lászlót, a Tankcsapda zenekar frontemberét és dalszöveg-íróját. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bekerülhettem az Irodalmi Rádió alkotói csapatába!

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Képzelt égi traccs

Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi

Teljes bejegyzés »

Elvisz ez a tavasz

Elvisz ez a tavasz, érzem a végem, folyton akad egy új nyavalyás betegségem. A hivatásom átka, tudom jól nagyon, köhögő gyerek jön be sorban az

Teljes bejegyzés »

Péntek

Péntek van ma végre, bár ha tizenhárom, kicsit ijesztő, de már nem is számít, bennem lüktet valami vad, felszabadító. Leteszem a gondot, mögöttem marad minden

Teljes bejegyzés »

A Don-kanyarnál

A családunkban sokszor előkerült ez a történet. Nem úgy, mint valami hősi legenda, hanem inkább elcsendesedve, fájó emlékként, mintha még évtizedek múltán is ott kísértene

Teljes bejegyzés »

Aki visszajött a halálból

A szibériai tél nem egyszerűen hideg volt. Az ember ott megtanulta, hogy a fagy nemcsak csíp, hanem lassan, türelmesen kicsinálja az embert. Kivárja, míg a

Teljes bejegyzés »