Gondos korong

Gondos korong

 

Ifjúként elestem és te felsegítettél.

Rám néztél, nem kérdeztél, megértettél.

Megszülettem, gond voltam, te csupa gondoskodás.

Én voltam az egész világod és semmi más.

Mikor gyermek voltam, mindig gondoskodtál rólam,

Felnőttem, te gyengültél, ma én gondoskodom rólad.

Gondtalan időben könnyű gondoskodni másról.

Nehéz napon látszik, ki is az igazán bátor.

A nagy szavak a bajban, gyorsan elszállnak.

Pár rossz nap és a barátok már nem is várnak.

De ő ott áll, rendületlenül, az ifjú kor gondjának forrása.

Most a viharban mégis jól esik óvó szívének dobbanása.

Gondtalanból gond és gondból gondoskodás,

Nem csoda, az élet csupa állomás és körforgás.

Ma én vagyok a gondos és te a gond,

De ne feledd, az élet egy gondosan gondoskodó korong.

Nagypál B. Rebeka
Author: Nagypál B. Rebeka

Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.

3
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Fantasztikus ahogy a gond és a gondoskodás megjelenik a sorokban milyen értelmezése és lényege lesz!
    Nagyon tetszett és miközben olvastam el is gondolkoztam rajta!

Hozzászólás a(z) Ritz Viktória bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »

Csak gyom?

Búzavirágként a mezőn élek. Az elmúlástól sohasem félek. Mélyen kapaszkodik a gyökerem. Lelkem szavát buzgón követem. Tomboló viharban meghajolok. Csak az igazsághoz ragaszkodok. A szirmom

Teljes bejegyzés »