Siralmas temetés

Siralmas temetés

Ballada

 

Kanizsai Dorottya,

Nemzetünk nagyasszonya,

Fájó anyai szíved

És büszke lelkületed

Vitt a harctérre téged,

Mikor csata bevégzett.

 

„A fiamat keresem,

Hol van az egyetlenem?”

Válasz nincs, holtak némák,

Csak sír-rí a pusztaság.

Mindenütt véres hullák,

Temetni kell, azt mondják.

 

Dorottya és négyszáz jobbágy,

Lám, a közös sírt megássák,

Papok estélig temetnek,

Szívük vérzik, remegnek.

„De hol van a gyermekem?

Nem találom kedvesem.”

 

„Hol vagy fiam, merre jársz?

Vagy már túlvilágon vársz?”

Sírdogál az anyaszív,

És könnye temetni hív.

Hősöket sírnak adják,

A királyt megtalálják.

 

Halott testét siratják,

Meg ország állapotát.

De a fiú még nincs meg,

Az anya keresni megy.

„Hol vagy, fiam, merre jársz?

Vagy már mennyországban vársz?”

 

Keresi és kutatja,

De bizony nem találja.

Túl sok a hősi halott,

Köztük egy fiú van ott.

Kit anyai szív gyászol,

Megkeresné őt bárhol.

 

„Hol vagy, fiam, jer hozzám!

Elvetted tőlem, hazám!

De a testét add vissza,

Hadd temessem a sírba.

Hadd legyen nyugodalma,

Szóljon róla a dal ma.”

 

Ekképp keserg az anya,

S közben temet, ő maga.

Magyarország csillaga,

Ki nem egyetlen anya.

Jajongva sír sok másik,

Sír szélén vérben ázik.

 

Mivé lett az országunk?

Egy nagy sírrá lett honunk.

Asszonyaink jajgatnak,

Férjet, fiat siratnak.

Csak Dorottya van talpon,

Ő temet pusztaságon.

 

Tüzes szeme messze néz,

Felemeli a kezét,

Keresztet vet, és mormol,

Egy imát mond, nem korhol.

Csak szeme kutat tovább,

Minden egyes katonát…

 

„Hol vagy drága gyermekem?

Életjeledet lesem.

Hol vagy, fiam, merre jársz?

Vagy már mennyországban vársz?

Hol vagy, fiam, jer hozzám! –

Elvetted tőlem, hazám!”

 

 

 

Fonyód, 2024. február 20.

 

 

Császár Rita
Author: Császár Rita

Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Képzelt égi traccs

Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi

Teljes bejegyzés »

Elvisz ez a tavasz

Elvisz ez a tavasz, érzem a végem, folyton akad egy új nyavalyás betegségem. A hivatásom átka, tudom jól nagyon, köhögő gyerek jön be sorban az

Teljes bejegyzés »

Péntek

Péntek van ma végre, bár ha tizenhárom, kicsit ijesztő, de már nem is számít, bennem lüktet valami vad, felszabadító. Leteszem a gondot, mögöttem marad minden

Teljes bejegyzés »

A Don-kanyarnál

A családunkban sokszor előkerült ez a történet. Nem úgy, mint valami hősi legenda, hanem inkább elcsendesedve, fájó emlékként, mintha még évtizedek múltán is ott kísértene

Teljes bejegyzés »

Aki visszajött a halálból

A szibériai tél nem egyszerűen hideg volt. Az ember ott megtanulta, hogy a fagy nemcsak csíp, hanem lassan, türelmesen kicsinálja az embert. Kivárja, míg a

Teljes bejegyzés »