Harmadik éve tanítottam már a gimnáziumban. Az igazgatónő és a szakos kollégák, akik a tantárgyfelosztást készítették, nagyon rendesek voltak velem. Két tagozatos osztályt is kaptam, amelyek általában jó képességű diákokból álltak, mivel felvételi útján kerülhettek csak be.
Igaz, nyelvi tagozatosok voltak, és én kémiát tanítottam nekik, de a felvételi miatt ők így is sokkal jobbak voltak a többi, úgynevezett ‘sima’ osztálynál tanulmányi értelemben. A vezetés elvárta, hogy a diákoknak félévenként legalább négy osztályzata legyen, ne egy-két jegy alapján legyenek értékelve. Ezt csak úgy lehetett teljesíteni, hogy a témazárókon kívül még úgynevezett röpdolgozatokat is írtak a diákok. Ezek amolyan kis dolgozatok voltak, mindössze három-négy kérdésre kellett csak válaszolniuk a diákoknak. Ez valójában tájékoztató jellegű is volt mind a diákok, mind a tanár számára arról, hogy mennyire sikerült addig feldolgozni a tananyagot, hol vannak problémák. Természetesen ezt is előre bejelentettem minden esetben. Szóltam, hogy a következő órán nem szóbeli felelés lesz, hanem mindenki felelni fog, de írásban. Abban az osztályban a röpdolgozat előtti órán a ként és legfontosabb vegyületeit tanultuk.
A röpdolgozatot egy pénteki napon írattam meg az ominózus nyelvi tagozatos, magukra rendkívül büszke társasággal. Mindig nagyon izgatott voltam, hogy miként is sikerültek a dolgozatok és igyekeztem azokat minél hamarabb kijavítani. Már nem emlékszem, hogy az első, vagy a második órában írták-e meg, csak arra, hogy utána lukas órám volt. Elmentem a kémia szertárba és még akkor melegében kijavítottam. Mivel egyszerű dolgozat volt, gyorsan ment a javítása. Majd megtartottam a többi órámat is és a tanítás végén kezdtem összecsomagolni a dolgaimat, amikor egyszer csak szinte rám kiabált Piroska, ennek az osztálynak az osztályfőnöke.
— Ági! milyen dolgozatot írattál te az én osztályomban? A gyerekek szentül állították, azt mondtad nekik, hogy csak a kénből fogsz kérdezni, de közben a dolgozatban egyéb kérdések is voltak — monda meglehetősen hangosan Piroska a tanári szobában, miközben kicsit ellenségesen méregetett, egyik kezével egy székre támaszkodott, a másikat pedig csípőre téve.
Kedves Piroska — kezdtem a válaszomat és igyekeztem higgadtságot erőltetni magamra — én soha nem szoktam csupán csak egy leckéből dolgozatot íratni. A szóbeli felelések esetében is mindig kérdezek a korábbiakból is. Szoktam kérni összehasonlításokat más elemekkel és azok vegyületeivel, különböző összefüggéseket. Célom, hogy gondolkodni tanítsam a diákokat, ne csak magoljanak — mondtam, miközben a szemébe néztem.
— Jó, ez engem nem érdekel. De többen ki vannak akadva, hogy majd milyen jegyeket fognak kapni — mondta, miközben a korábban csípőre tett kezével hevesen gesztikulált, ahogy gondolom az óráin szokott.
— Nem értem, miért izgulnak. Már ki is javítottam a dolgozatokat és egészen jól sikerültek. Meg is nézheted az osztályzatokat — válaszoltam, majd elővettem az osztályozó füzetemet és kikerestem az ő osztályát. Ezek után Piroska megnézte a jegyeket.
— Jó, akkor majd közlöm velük, ezentúl jobban figyeljenek arra, hogy mit kérsz tőlük. Tudod én igazságot akarok tenni. Ha diáknak van igaza, akkor a tanárral szemben, de ha fordítva van, akkor is — felelte már kicsit nyugodtabban, de azért meglehetősen fellengzős stílusban. Majd elköszöntünk.
Hazafelé egész úton ez járt a fejemben. Örültem, hogy sikerült még aznap kijavítani a dolgozatokat, különben egész hétvégén ezen rágódtam volna. Többet nem beszéltünk a kolleganővel hasonló dolgokról. Piroska úgy ötven év körül járt már és meg volt győződve arról, hogy ő tökéletes tanár. Érti a diákok nyelvét. Osztályfőnökként kötelessége az ő érdekeik képviselete. Szinte úgy viselkedett, mintha a saját gyerekei lettek volna. A diákok pedig ezt ki is használták. Mintegy elkényeztetett gyerekek, akik mivel tagozatos osztályba jártak, így kiválasztottnak is gondolták magukat, szemben a többi, úgynevezett sima osztályba járókkal. Piroska a fiatal kollegákat is szerette „pártfogolni”, ahogy ő mondta. Ezen azt kellett érteni, hogy nem egyszer kioktatta őket. Azt hiszem, velem is hasonló szándékai voltak.
A dolgozatot a következő órán kiosztottam. Csak annyi megjegyzést tettem, hogy kár volt annyira izgulni miatta, hiszen egészen jól sikerült.
Miért is jutott eszembe ez a történet négy évtizeddel később? Egyik tanár szakos hallgatóm, aki gyakorlótanításon volt egy iskolában, kicsit hasonló történetet mondott el. Azt sérelmezte az esetmegbeszélő foglalkozáson, hogy egyik osztályának diákjai elmentek az osztályfőnökükhöz panaszkodni rá. A gyerekek azt állították, hogy szerintük nem gyakoroltak eleget a dolgozat megírása előtt. Holott minden órán sok feladatot beszéltek meg, ami a dolgozat témaköréhez tartozott. Sőt, még egy külön tanórán is csak azzal foglalkoztak. Ekkor mondtam el neki az én történetemet. Ő is megíratta a megbeszélt időben a dolgozatot és kérte a diákokat, hogyha bármi problémájuk van, akkor azt vele beszéljék meg.
Úgy látszik, hogy a diákok mindig próbálkoznak a tanárokkal. Teljesen mindegy, hogy milyen korban és milyen rendszerben élünk.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
