Bíbor hercegnő, közel a leejtő,
Fejed felett gyűlik a fekete felhő.
Hajdan vörösben pompáztál,
Hibáztál, mert játszottál,
Így bíborrá változtál.
Sajnállak, komolyan,
Bíbor sereg vigyáz téged komoran.
Ők és én még hisznek benned,
Hisszük, hogy neked is van lelked.
Sarokban fekete pók fonja a várát,
Gonosz hóhér feni a bárdját.
Feni a bárdját, lesi a prédát.
Emlékszel?
Nem is olyan rég mulatva nézted,
Ahogy másnak veszi fejét,
De most te veszed át a már holtak helyét.
Ablak alatt hatalmas a zsivaj.
A neved szidják,
Vörös dinasztia nemsokára kihal,
Fenséged összes elődje így járt.
Még menthető vagy,
Nem kell viselned az elődök kínját.
Egyetlen szó, kiáltsd királynő!
Kiáltsd, hogy sajnálod! Kiáltsd, hogy bánatod,
Többé nem fenyegeti az államot!
Újra vörös lehetnél,
De büszkeséged nagyobb ennél.
Nem folyna vér,
közeleg a dél.
Közeleg a dél, érkezik a hóhér.
Ülsz büszkén,
Körmödet nézed hetykén.
Bíbor hercegnő, közel a leejtő
Fejed felett gyűlik a fekete felhő.
Mozdulj, mi lesz már?
Az a szó a mentsvár.
Kiáltsd!
Bíbor sereged vigyáz.
Hiába, túl sok a hibád.
Bárdján az utolsókat csiszolja,
Majd lesúlyt vele maszkja alatt, vigyorogva.
Bibor hercegnő, újból vörös lettél,
Szemedben a fény megtér.
Utolsó gondolat: Sajnálom!
Okoztam megannyi gondokat…
Elkéstél, elmúlt dél.
Sötét sziklán folyik a nemesi vér.
Hittem benned utolsó percig,
S most kísérlek a mennyei kertig.
Bűnös lelkek ezüst mezsgyén
Szenvednek, amíg a vér, vér.
Ide jutnál te is, de szívem
Megremeg érted.
Nem hagyom lelked veszni,
Mindent megteszek, hogy édes legyen léted.
Szeretetem születésedtől kísért téged.
Kisérjen hát tovább, így nem hagynak sötét nyomot
lelkeden a borzalmas hibák.
Bíbor hercegnő, benned ismét ragyog az ékkő!
Author: Kovács-Varga Márta
Kovács-Varga Márta vagyok, de úgy szeretem, ha mindenki Mártinak szólít. A művészi álnevem Tűz Virág, ez a név minden, ami én vagyok. Verseimet szenvedéllyel írom, minden aktuális érzelmemet felhasználva. Illetve nőies nőként gondolok magamra, „egy kis virágszál a szélben". Gyerekként is írtam, főleg történeteket, de sosem mertem kitörni a magam csendességéből, most viszont itt vagyok, hogy lásson az, akinek látnia kell! Nekem nem fontos a hírnév, az fontos, hogy elérjek azokhoz a szívekhez, akiké úgy dobban, mint az enyém. Aki olvassa a munkám, szeretném, ha tudná: nincs egyedül, soha nem is lesz!
