Császár Rita
Két cica a hídon
Mese
Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy napfénnyel áttűzött, de hűs erdő, ahol békében éltek az állatok. A vadállatok csak annyira utálták egymást, amennyire kellett. Ugyanis néha sajnos megették egymást. Ezért aztán a ragadozókat egy kissé még jobban utálták a többiek. Ezt leszámítva az állatok tisztelték és szerették egymást.
Mindnyájan odajártak a patakra inni és beszélgetni, és volt ott egy farönkből álló kis híd, amin átjárkáltak az erdő másik felébe a többi állathoz. Ott az erdő közepét csendesen, lassan csörgedező patak szelte át. A patak felett egy hosszú, kidőlt fa ívelt át, híd gyanánt. Az állatok nagy becsben tartották a hidat. Mindenki szeretett ugyanis száraz lábbal átkelni a kis patakon.
Történt egyszer, hogy a hídon két, idegen macska akart átkelni. Két macska, egy fekete és egy fehér. A fekete cica észak felől jött, messziről, a fehér pedig dél felől. Pontosan egyszerre léptek rá a híd két végére, és elindultak egymás felé.
A fekete cica peckesen, büszkén lépdelt, és azt gondolta magában, hogy ő bizony nem hátrál meg, végigmegy a hídon, és meghátrálásra készteti a másik, fehér cicát. A fehér cica ezzel szemben szemlesütve, szerényen, lassan és óvatosan lépdelt, és a híd közepe felé megállt. Szemei barátságosan csillogtak, és mosolygós arcával felnézett a fekete cicára, hosszú bajszait pedig mókásan meglebegtette.
A fekete cica a híd közepén megtorpant. Erre nem számított. A fehér cica annyira barátságos volt, láthatólag egyáltalán nem akart veszekedni. Most mihez fogjon? A fölényesség hirtelen teljesen elpárolgott belőle. Most hogy mondjam neki, hogy hátráljon vissza a túlpartra, és adjon nekem szabad utat? Amikor olyan szépen, barátságosan néz rám, gondolta a fekete cica kissé megzavarodva.
A fekete cica döbbenten nézett a fehér cicára, aki jól látta ezt. S ezért még jobban el kezdett mosolyogni, s egy bátortalan lépést tett a fekete cica felé, s így szólt:
-Most mi legyen? Megfordulsz és visszamész a partra, vagy én tegyem meg ugyanezt? Én szívesen visszafordulok, nem sietek sehova. De maradhatunk egy kicsit itt is, a híd közepén, ha akarod. Leülhetünk itt is beszélgetni.
A fehér cica szelíd szavakkal, többféle lehetőséget is felsorolt. Mind olyat, ami békés megoldás. Látszott, hogy mindig így, békésen szereti megoldani a problémákat. S ez a fekete cicának nagyon tetszett. Már nem akart rámorogni a fehér cicára, hogy hátráljon és álljon félre. Hanem úgy döntött, hogy inkább ő fog visszamenni udvariasan a partra. Így is tett. A fehér cica pedig lassan, szelíden ballagott utána, és szépen nézett a fekete cicára. Aztán a parton így szólt:
-Ne menj még, fekete cica. Üljünk le és beszélgessünk egy kicsit. Aztán ráérünk elválni.
Most a fekete cica mosolygott, és nekiálltak beszélgetni. Addig-addig beszélgettek, míg végül közösen úgy döntöttek, hogy együtt folytatják az útjukat. Elöl ment a fekete cica, át a hídon, utána a fehér cica. Mindketten, feltartott farokkal, peckesen kihúzva magukat, léptek a hídra, és végigmentek rajta. Aztán már egymás mellett mentek tovább az úton. A farkuk lengedezett a szélben, egymásra néztek és mosolyogtak. A fehér cica így szólt:
-Most már mindig barátok leszünk, akkor is, ha elválunk egyszer.
A fekete cica jóleső érzéssel nézett rá, és ezt mondta:
-A barátság mindig ott van az út szélén, csak meg kell látni és felemelni.
A két cica lassan beleveszett az erdő homályába. A kis patak hídja pedig továbbra is ott állt az erdő közepén, várva, hogy újabb állatok lépjenek rá, s megint történjen valami. Mert a híd mindig mindent lát, ami történik, csak nincs kinek elmesélnie.
Vége
Fonyód, 2025. január 17.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.