Jegyzőkönyv

Császár Rita: Jegyzőkönyv

Kicsi színmű, humoros mese

 

(felettébb ittas sün bekísértetik az erdei rendőrőrsre, mivel a medve feljelentette)

 

Szereplők: Sólyom Csőrmester

Sün Balázs

Surló Sámuel

Medve Úr

Medvéné

 

 

Medve: -Drága biztos úr! Épp a verandán üldögéltem, miközben furcsa morgást észleltem. A mosókonyha felől.

 

Sólyom: -Hallott még valamit?

 

Medve: -Mást nem, biztos úr. Mert azzal voltam elfoglalva, hogy az asszony elsikította … mármint magát. Mivel rálépett, s tüske szúrta a talpát. (mesélve)

 

Sólyom: -Úgy érti az elkövetőre? … Még egy bűnügy … (közben ír és lassan beszél) baleset … (odafordulva) Maga, Sün Balázs … Maga volt a sötétben a magánlak sértő?

 

Sün Balázs: -Biztos, biztos úr! De az igazság az, hogy nem emlékszem …(vállat von)

 

Sólyom: -Amnézia … még ez is. S ön Medvéné mit látott?

 

Medvéné: -Één? … Én amikor ráléptem!

Ez a szégyentelen! …(felindultan) Éppen aa … gyökérkefémet … Tetszik érteni?! … Borgőzösen …(utálkozva)

 

Sün Balázs: -Én nem emlékszem. (széttárja a kezét)

 

Sólyom: -(félre) Ennyire nem lehetett részeg?! (ír, közben hangosan mondja) …

Gyökérkefe … corpus delicti …

 

Sámuel: (gyökérkefe megszólal) Én? Corpus delicti? Surló Sámuel a becsületes nevem. (büszkén)

 

Sólyom: -Még ez is! A sértett fél (lassan mondja, közben ír) azonos nemű.

 

Sámuel: -Kikérem magamnak! Nem vagyok fehérnemű.

 

Sólyom: (felügyelő ír tovább) – … és süket is. (mormogva, aztán túl hangosan)

Mit érzett?

 

Sámuel: -Hát … sokkal kellemesebb volt, mint mikor Medvéné a dézsát sikálta velem. (hamiskásan )

 

Medvéné: (sikítva) Szégyentelen!

(Medve fenyegetően feláll)

 

Sólyom: -De kérem! … Csillapodjanak!

(nyugtatva) (erélyesen)

Maga, Sün Balázs. Miért tette, amit tett?

 

Sün Balázs: -Én nem tudom, biztos úr.

(tanácstalanul) Talán az asszonyra emlékeztetett. (mérgesen) Az ital meg jól fejbe vert. Ez a némber meg rám lépett. Azt hittem menten végem. (kifújva magát)

 

Medvéné: -De mért pont az én kefémet?

 

Sün Balázs: (szimatol, aztán felcsillan a szeme) -Már emlékszem! Alma illata volt. Alma. (ráeszmélve) Hát először megenni akartam.

 

Sólyom: -Kannibalizmus szándéka …(ír, morog) … Még egy bűncselekmény.

 

Sámuel: Almaillat. Persze, hogy almaillat!

(magyarázva) Múlt héten volt az almaszüret. A gazdasszony az összes dézsát velem súrolta el … Még most is fáj a hátam. (fájósan)

 

Medvéné: -Mindig sopánkodik, sose akar dolgozni! (korholva kiabál)

 

Sün Balázs: (felcsillan a szeme) Hazavihetem? Az asszony úgyis olyan, mint egy hűtőtáska.

 

Sólyom: -Most meg lopni akar, pedig már nem is részeg. (felügyelő megbotránkozva) … Még egy bűncselekmény. (hangosan, lassan hangsúlyozva)

 

Sün Balázs: -De mégis, mit akarnak tőlem? Végül is senkinek nem történt baja!

 

Sólyom: -Tényleg? Mit akarnak tőle? Elzárásra mégsem ítélhetem, mert más birtokán akart „súrolni”! (jelentőségteljesen ránéz a gyökérkefére, az tanácstalanul néz, Medvéné elpirul)

 

Medvéné: (mély lélegzetet vesz, és pirulva megszólal) –Én csak azt szeretném, ha rekonstruálnánk fényes nappal. Nem láttam jól a sötétben.

 

Sólyom: … ???!

 

Medve: (mentegetőzve morog) –Az asszony lámpafénynél szereti nézni a tévét is.

 

(többiek megütközve összenéznek)

 

(meghajlás)

 

VÉGE