Császár Rita: Jegyzőkönyv
Kicsi színmű, humoros mese
(felettébb ittas sün bekísértetik az erdei rendőrőrsre, mivel a medve feljelentette)
Szereplők: Sólyom Csőrmester
Sün Balázs
Surló Sámuel
Medve Úr
Medvéné
Medve: -Drága biztos úr! Épp a verandán üldögéltem, miközben furcsa morgást észleltem. A mosókonyha felől.
Sólyom: -Hallott még valamit?
Medve: -Mást nem, biztos úr. Mert azzal voltam elfoglalva, hogy az asszony elsikította … mármint magát. Mivel rálépett, s tüske szúrta a talpát. (mesélve)
Sólyom: -Úgy érti az elkövetőre? … Még egy bűnügy … (közben ír és lassan beszél) baleset … (odafordulva) Maga, Sün Balázs … Maga volt a sötétben a magánlak sértő?
Sün Balázs: -Biztos, biztos úr! De az igazság az, hogy nem emlékszem …(vállat von)
Sólyom: -Amnézia … még ez is. S ön Medvéné mit látott?
Medvéné: -Één? … Én amikor ráléptem!
Ez a szégyentelen! …(felindultan) Éppen aa … gyökérkefémet … Tetszik érteni?! … Borgőzösen …(utálkozva)
Sün Balázs: -Én nem emlékszem. (széttárja a kezét)
Sólyom: -(félre) Ennyire nem lehetett részeg?! (ír, közben hangosan mondja) …
Gyökérkefe … corpus delicti …
Sámuel: (gyökérkefe megszólal) Én? Corpus delicti? Surló Sámuel a becsületes nevem. (büszkén)
Sólyom: -Még ez is! A sértett fél (lassan mondja, közben ír) azonos nemű.
Sámuel: -Kikérem magamnak! Nem vagyok fehérnemű.
Sólyom: (felügyelő ír tovább) – … és süket is. (mormogva, aztán túl hangosan)
Mit érzett?
Sámuel: -Hát … sokkal kellemesebb volt, mint mikor Medvéné a dézsát sikálta velem. (hamiskásan )
Medvéné: (sikítva) Szégyentelen!
(Medve fenyegetően feláll)
Sólyom: -De kérem! … Csillapodjanak!
(nyugtatva) (erélyesen)
Maga, Sün Balázs. Miért tette, amit tett?
Sün Balázs: -Én nem tudom, biztos úr.
(tanácstalanul) Talán az asszonyra emlékeztetett. (mérgesen) Az ital meg jól fejbe vert. Ez a némber meg rám lépett. Azt hittem menten végem. (kifújva magát)
Medvéné: -De mért pont az én kefémet?
Sün Balázs: (szimatol, aztán felcsillan a szeme) -Már emlékszem! Alma illata volt. Alma. (ráeszmélve) Hát először megenni akartam.
Sólyom: -Kannibalizmus szándéka …(ír, morog) … Még egy bűncselekmény.
Sámuel: Almaillat. Persze, hogy almaillat!
(magyarázva) Múlt héten volt az almaszüret. A gazdasszony az összes dézsát velem súrolta el … Még most is fáj a hátam. (fájósan)
Medvéné: -Mindig sopánkodik, sose akar dolgozni! (korholva kiabál)
Sün Balázs: (felcsillan a szeme) Hazavihetem? Az asszony úgyis olyan, mint egy hűtőtáska.
Sólyom: -Most meg lopni akar, pedig már nem is részeg. (felügyelő megbotránkozva) … Még egy bűncselekmény. (hangosan, lassan hangsúlyozva)
Sün Balázs: -De mégis, mit akarnak tőlem? Végül is senkinek nem történt baja!
Sólyom: -Tényleg? Mit akarnak tőle? Elzárásra mégsem ítélhetem, mert más birtokán akart „súrolni”! (jelentőségteljesen ránéz a gyökérkefére, az tanácstalanul néz, Medvéné elpirul)
Medvéné: (mély lélegzetet vesz, és pirulva megszólal) –Én csak azt szeretném, ha rekonstruálnánk fényes nappal. Nem láttam jól a sötétben.
Sólyom: … ???!
Medve: (mentegetőzve morog) –Az asszony lámpafénynél szereti nézni a tévét is.
(többiek megütközve összenéznek)
(meghajlás)
VÉGE
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.
